Tizenhatodik nap. A hírek szerint elkészült a parti út hágótól délre eső szakasza is. Kicsit aggódva a készenlét fokán, elindultunk. Kopár, sziklás, de gyönyörű vidék. Az út kifogástalan, csak kicsit hullámos: tengerszint-500 m-100 m- 800 m- tengerszint.

A rokonság őrültnek tart minket ezért az útért, de látták volna azt a 68 éves milánói fickót, aki 6 hete indult el, egyedül, biciklivel. Kicseréltük a térképen tapasztalatainkat, ő keres egy másik utat a kőszórás helyett, mi pedig megnyugodva reptettük Bagoly-t észak felé. Kész az új út.

Szerpentin a hágóig. 1027 m magason van a padlószintje a vendéglőnek, a kávé tökéletes, a kilátás gyönyörű. Kár, hogy bereggeliztünk, éppen kész volt a nyárson sült bárány.

Jó tempóban tudtunk menni, már azt fontolgattam, tovább is mehetünk mint az aznapi terv, Durres. Álmodozás. Vlorénál hatalmas dugó, század rendőr, kamerával rohangáló fickók. Baleset. Próbáltunk kerülni / Ági második hisztije /, de lehetetlen volt Nem álltunk be a sorba, beültünk egy gyros-ra a közeli kocsmába.

A dugót egy, a hídon keresztben álló égő autó okozta, a lángját messziről lehetett látni. Csak az nem volt világos, miért éljenzik körül a felcsapó lángokat. Nem vártuk meg az út takarítását, a zsaruk átengedtek a még parázsló autó mellett.

Ennek szerintem az volt az egyszerű oka, hogy aki motoron ül, az minimum az Isten kegyeltje. Albániában csak babetta szintű robogók vannak, nagy motor abszolút nincs. A néhány motoros rendőr az olaszok által kidobott moto guzzikon feszít, igen büszkén, inkább mellette. Még egyet sem láttam nyeregben.

Húztam ahogy lehetett, de Fierben újabb dugó. Kerülni lehetetlen. Az már kicsit gyanús volt, hogy itt is égő autó nyomai voltak a város széli hídon. Ráadásul ezt vízzel lehűtve elhúzták, némi kormos-olajos vizet, és égett, drótos gumimaradványokat hagyva utána. Ima, kerülgetés, megúsztuk a defektet.

Majdnem kész autópályán mentünk, talán még beérünk Durresba világosban. A benzinkútnál aztán a kutas elmagyarázta, minden világos lett. Mintegy tiltakozásul a parlament valamilyen döntése ellen, a déli országrészben 7-8 helyen csináltak dugót. Bejelentett, biztosított tüntetés. Akkor jó. Az északi rész ugyanis ezt a döntést helyeselte, így bizton nem lesz fennakadás.

Világosban megtaláltuk Durresban a 3 évvel ezelőtti szállásunkat. Emlékeztek ránk, még meg is ölelgettek. Az ár azonban sokat fejlődött, csak akkor tértek jobb belátásra, amikor Ági a szomszéd hotelossal kezdett tárgyalni. Bagolyvár zárt kertben, tető alatt. / 254 km /

Tizenhetedik nap. Irány Montenegró, ismerős, gyönyörű vidék. Shkodernél gondolkoztunk, merre. Egyenesen 60 km, a part felé 130. Ági, engem kímélendő, kardoskodott a rövidebb út mellett. Na, itt aztán megint elharaptuk a sz..rt derékba. Út helyett 40 km kőszórás. Ági viszont nem hisztizett, vagy már megszokta, vagy mert ő javasolta.

Ez a 2,5 óra annyival volt jobb, hogy több helyen meg tudtunk állni kávéra. Sőt! Az egyik kocsmában emlékeztek ránk a 3 évvel ezelőtti borravaló miatt, és meghívtak minket egy sörre, elnézést kértek az út minősége miatt.

Egy finn motoros örült nekünk, én meg irigyeltem a terepmotorját. A határ után annyival volt jobb, hogy néhol volt aszfalt is a méteres kátyúk között. Tuziban egy borzalmas burekban volt részünk, az öreg montenegrói albán már nyugdíjba ment, az unoka vette át a boltot. Nagyon csinos, de főzni nem tud.

Podgoricában belefutottunk a délutáni csúcsforgalomba. Tudjátok, az emberek mennek haza a munkából. Ekkor tűnt fel, hogy Görögországban ilyen nem volt. Kellemes sétamotorozás Niksic-ig,

Elég rendesen besimult az ég, körben közel 2000-es hegyek, előttünk a Javorak hágó 1331 m magason. Jobb lesz megállni. A hotel könnyen meglett. Sajnos ez is a sz..r, drága, de itt van kategória. Csak azért maradtunk, mert Bagolynak felajánlottak egy cuki kis transzformátorházat. Kellett is, éjjel rendesen esett.

A hotelben építése óta nem járt iparos, sőt még Tito elvtárs keze nyomát is megőrizték /azóta, hogy itt megszállt, nem volt takarítva/. Sebaj. A vacsora tökéletes volt, tűrhető áron. Az éjjel valami szuper rendezvény is volt, de nem hallatszott fel. / 230 km /

Tizennyolcadik nap. Reggelinél találkoztunk az éjjel érkezett 4 osztrák motorossal, de némi kényszerű visszamorgáson kívül nem igen álltak velünk szóba. Már az furcsa volt, miért kell 4 fickónak 4 szoba. Szerintem egymással is nagyképűsködtek. Viszont azt már nehezményeztem, hogy miattuk nem tudtam kiállni. Laza húsz perc „legyen szíves” után végül elbődültem.

Nem is sejtettem, hogy ilyen gyorsan el lehet tűnni a környékről is. Tiszta, kicsit hűvös időben indultunk olyan úton, ami egyetlen útleírásban sem szerepel. Kicsit hasonlít egy erdélyi motorozáshoz. Elnyújtott kanyarok, mint a Hargitánál. A hágón túl, a Piva völgye, majd a Tara folyó erősen emlékeztet a Békás-szorosra, csak ez több mint 60 km.

A bosnyák oldalon, a Tara mellett sokkal rosszabb az út. Hiába itt csak őrültek járnak: motorosok és rafftingolók. Erős kísértést éreztem az itt maradásra az egyik csónakos táborban, de már igen húztak hazafele a lovak. Tulajdonképpen már vége volt a túrának, csak haza kellett menni. Mondtam is a fiaimnak, majd megyünk, ha tudunk. Érdekes, a kutya / komondor / ezt nem fogadta el. Már majdnem 3 hete nem látta a gazdát… /ott se lennék betörő/.

Szóval igyekeztünk, ahogy tudtunk. Megint közbejött a 3 éves emlék. Nem nálam, a motelos vendéglősnél. Szarajevó előtt nem győztünk kitérni a marasztalás elől, enni ettünk, de muszáj továbbmenni.

Zenica után valahol megálltunk a motel jelzésre, mutogatással megbeszéltük Bagoly szállását, a miénket nem annyira. Ilyen koszos, Ági szerint „lepattant” szállást még nem láttam. Üzletileg sem kóser a gyerek, vacsora- reggeli kérdésre széttárja a kezét. Nem baj, van bolt, felvágott, kenyér, paprika, sör. Tényleg hülye. / 265 km/

Tizenkilencedik nap. A kávét fölszámolja, a parkolást / pedig mondta!/ nem. Valahol szétesett, Jugoszláviával együtt. Ha nem lenne ilyen elhanyagolt a motel, még sajnálnám is.

A lovak közé csaptam, irány haza. A vacsora maradékát az út menti parkolóban esszük meg, mint reggelit. Biz Isten, mikor ezt írom, akkor is belém hasít: hazaértem! Pedig még hol van a haza. Ahogy tudtam húztam. Eddig még nem jött fotó.

Ilyen rossz kávét még nem ittam, pedig a horvátok általában jót csinálnak. /„biztos albán” / Nem baj, ma este otthon alszunk. Kis hiba, valahol elkerültem Eszéket, Drávaszabolcsnak megyünk. Sebaj, az is Magyarország.

Itthon sír a Nő, úgy enne egy újházi tyúklevest! / nem is leveses / Tenkes csárda, mindent bele, / szóval idegenforgalom/, cigányzene, ami kell, de a levesek jók. Pécstől remélem csak én látom a km-órát.

A kutya nyüszítve fogad, a szomszéd örül a „jelenlétnek”. / Már nem törnek be./ Igazad van Griff, holnapután visszamennék, de holnap nem! Meg kell vakarni a kutyát, inni kell a szomszéddal egy pohárral, … Ja, és holnap dolgozni kell menni. / 518 km /

Szóval hazaértünk! Református lévén nem viszek ezrest St Antalnak az időjárás miatt, de a Nagyfőnökkel értekeztem. Hálámat fejeztem ki, hogy tulajdonképpen eső nélkül megúsztuk az utat, sehol nem mentem neki senkinek, sőt egy csúszás, vagy megingás sem volt.

Azért St Kristóffal váltanék néhány köszönő szót. Ilyen utasa, mint nekem, tutira nincs senkinek. Kicsi,/ 46 kg / jól borít, csak kétszer hisztizett, ez 2305 km-en 1!!!db. / ha nincs ott, én legalább ötször /, mos, nem csak géppel, hál Istennek csak itthon főz, egyébként jól, de az úton nem okoskodott a kajával. Nincs az a bármilyen hajszínű, bármilyen fiatal tündér, akivel lecserélném, mint motoros társat. Feleségként nem is kérdés. Milyen lökött liba bírná ki velem 30 évig?

Ha nem a sebességet hajszolod, ha van időd kiélvezni az utat, és ha van kivel mindezt megosztani, menj bárhova, nem fogsz csalódni!

Mentünk 4610 km-t, elfáradtunk. Láttunk mindent, amit lehetett. Sok élményünk volt, sokkal többért adnám el, mint amibe került. Ha el akarok menni A-ból B-be, beülök az autómba, odaérek, kiszállok. Ki nem sz..ja le?

Ez egészen más, és csak az érti meg aki már ment motoron, és nem muszájból!

Tizenegyedik nap. Ma teljes láblógatás. Egy óra alatt be lehet járni keresztben-hosszában az egész várost, ami terepadottságait tekintve egy ókori színházra emlékeztet. A színpad a tenger, a nézőtér pedig a hegyoldalra épült városka.

Délelőtt egy tucatnyi 10 év körüli srác nagy pancsolást rendezett. 2 órával később hősiesen én is megpróbáltam, de a combközépig való bemenet után átgondoltam ezt a felelőtlen tettet. A 42-es lábam rögtön 40-es lett, ha tovább megyek az esti elfoglaltságot kockáztatom.

Fakírnak hittem a srácokat, de a szállásadónk felvilágosított, hogy 3-4 fok különbség is van az öbölben, napszaktól függően az áramlások miatt. Lubickolni az is kevés.

Délután felkerestük „Sir Grizzlyt”. Már értem, miért oda küldött minket a gazda. A parton legalább 20 vendéglő van, de a kikötött két halászhajó egymástól függetlenül idehozta a kifogott minőségi halakat.

Medve úr minden nap selejtez, nála nincs hályogos szemű, tehát már nem friss hal. Azt mondta inkább kidobja, így nála mindig van vendég. Igaza volt, a parti éttermekben vacsorázó kb. 30 emberből 20 itt evett.

Tizenkettedik nap. Ma nem megyünk sokat, időben viszont lehet, hogy elhúzódó lesz a komp miatt. Hatalmas reggeli a parti kocsmában, sose lehet tudni, mikor tudunk ebédhez jutni.

Mivel vasárnap volt, akkor biztos a kompmenetrend, ha rajta ülsz és megy. Nem mentünk vissza a főútra, maradtunk a kis, partközeli úton. Igoumenitsa feledhető, de itt a kikötő. Szerencsénk volt, alig 20 percet kellett várni az indulásra.

Nem Korfu kikötőjébe, hanem Lefkimi felé mentünk, fele idő /kb.1 óra/, olcsóbb, és a sziget déli része nem annyira érdekelt, hogy oda-vissza menjek. Kicsit kietlen a déli rész, a szép vidék Korfu előtt 5-6 km-rel kezdődik.

Maga a város óriási csalódás volt, főleg Nafplio és Parga után. Nagyon kopott, a velencei stílusú házak mind „fekete ablakosak”, lakatlanok, elhanyagoltak. Talán a gyakorló tér és környéke tetszett. Lehet, hogy túl sokat vártunk, hiába az eddigi látnivalók nagyon elkényeztettek.

A várostól északra kerestünk szállást, elhagyva a jachtkikötőt Kontokalinál, találtunk egy szép hotelt Gouviában. Szokásom szerint körbemotoroztam a lehetséges Bagolyfészket keresve. Találtam, így aztán „nyuszi hopp”, Ági leszállt.

A hotelhez tartozó külső bárban két turista vénasszony ivott valami gyanús színű löttyöt, majd megjelenésünkre „ide már mindenkit beengednek” felkiáltással távoztak. A mixer határozottan hálásan pillogott ránk. Most a saját fejünk után kerestünk vacsorázó helyet, a környéken minden a hotellal azonos névre hallgatott, kell egy kis változás. / 109 km /

Tizenharmadik nap. Sajnos romlik az idő, a Pantekrátor felhőben, lóg a lába az esőnek. Csak kis körutat tettünk, az északi csücsök kimaradt.

Több mint érdekes a szűk utak forgalmának irányítása. Bizonyos távolságra lámpával egyirányúsított. A szakaszok közötti házak, kis utcák csatlakozásánál sárga lámpák jelzik az éppen esedékes irányt. Állítólag ritka a baleset.

Nagyon vadregényes az egész, kár az időjárás froclizásáért. Így is kaptunk némi ízelítőt arról a területről, ahol Ági egyik kedvence, Gerald Durrell töltötte gyerekkorát, amit tövéről-hegyére leírt. Irigylésre méltó gyerekkora volt. Tulajdonképpen ezért jöttünk Korfura.

Ami igazán érdekes, hogy az emberek nem igazán görögök. Korfuiak. Nem tudom megmagyarázni a különbséget, nem tudok velük beszélgetni, csak egy benyomás.

Nem lepődnek meg semmin, nem csinálnak semmiből gondot, a szőke nők tudnak vezetni, ha valami valamiért nem jó, az albán. Ezt éppen a vendéglős mondta arra a halra, ami szerintem baromira nem volt friss. A többi szép szemű, friss volt. Megkértem, amíg a miénk elkészül, addig ezt hagyja a többi között, csak aztán vigye ki kidobni. Biztos, ami biztos. / 47 km /

Tizennegyedik nap. Az idő nem javul, csak városi bóklászást tervezünk. A recepciós kislány felderítette az Albánia / Sarande / felé közlekedő kompot, miden reggel 9-kor indul a Delfin társaság hajója. Úgyis bemegyünk a kikötőbe, veszek jegyet, megnézem honnan indul, ne reggel keljen kapkodni.

A kikötőben némi nyomozás után eligazítottak, az iroda nem itt van, menjek erre, forduljak arra…. Szóval röpke fél óra múlva ott álltam egy csinos nő előtt, kérve egy motor és 2 felnőtt jegyet a holnapi kompra.

Ékes, talán angol nyelven, unottan felvilágosított. Egy szót sem értettem. Erre elmondta ugyanazt, ugyanúgy. Viszont ezt nem is hallottam, mert a kolleganője közben lejött egy falépcsőn, fapapucsban.
Ezek után testbeszéddel megkérdezte, ha nem értem, akkor mit akarok itt.

A papucsos némi empátiával besegített. 10 mp alatt elmagyarázta, hogy a holnapi járat vagy egy személyszállító hajó, vagy egy komp, tehát nem tudja a motort is mehet-e. Talán érdeklődjek estefelé, akkor valószínűleg már többet tud.

Délután fél kettőkor gőzük nem volt, mi lesz holnap. A nyelvi kioktatás miatt a kisördög mondatta velem, hogy a válság nem a pénztárcában kezdődik, hanem a fejekben. Kicsit szomorúan mondták: hát igen, az albánok. / A hajók görög zászlók alatt nem tudták, mit is fognak holnap csinálni./

Ági kicsit csodálkozott, de miután mérgemben a sétálóutcán végigdübörögtünk / nem egyedüli motorként /, megnyugodott. Az eső elől épen hazaértünk. A vendéglő tulaja lerángatott a motorról kávézni, remélve, hogy este megint benézünk. Nyomaték kedvéért még két ouzót is hozzátett. Úgy látszik mély benyomást tett rá tegnap a halakról tanúsított szakértelmem. Legyen jó napja, ott vacsoráztunk, valószínűleg a csábítás italait nem csapta az esti számlához. / 22 km /

Tizenötödik nap. Sosem fogom megtudni, aznap melyik hajó ment Sarandeba. Sebaj. Későn keltünk, jól bereggeliztünk, csomagolás után még tusoltam is. Szerintem direkt húztuk az időt. Csak azért is szabadságon vagyok.

A kikötőben 10 perc várakozás után „behajóztunk”. 2 órás kompút Igoumenitsába. Amint tető volt fölöttünk, szakadt az eső. Az égiek kegye folytán kiszálláskor elállt, és egész jó idő kerekedett. Tartottam a határ felé menő út minőségétől, de kellemesen csalódtam. Sőt.

Az albán oldalon szuper autóút volt. Sarande 50 km, játszva is max 40 perc. Már azon gondolkoztam, hogy ma felmegyek a hágóig. Sajnos 10 km után eltűnt az út. Nem a régi, esetleg kátyús, talán rázós tért vissza. Azt már felszámolták. Az új viszont még nincs. Bagoly igen alacsony, ezért aztán igen megfontoltan / szinte lépésben / kerülgettem a k..va nagy gödröket az öklömnyi vágott kövekből álló útalapon.

Az út során Ági most először hisztizett. A kamionok +-30 fokos kilengéssel előzgettek, kilométeres porfelhőt hagyva maguk után. Zsír új mercik bukdácsoltak kb 40-50-el, úgy hogy a napsütésben is látszottak a szikrák, amikor koppant az alváz. Jó sűrűn.

Szóval 2 óra torna után beértünk Sarande-ba. A por miatt vattát köptünk, sürgős sör-elsősegélyre volt szükségünk. Találtunk is egy jó helyet, egész jó az albán sör. Még a felénél sem tartottunk, amikor égi hangok hallatszottak, a gurigázós fajta.

Egy pici fekete folt jelent meg a várost körülvevő szirtek felett. Gyors fizetés, kérdés egy erkéllyel bíró szálláslehetőségről. A pincér megvonta a vállát, eltűnt. Dühöngeni sem volt időm, jött a tulaj, telefonált, háromszor. A harmadiknál mosoly, magyarázat az útirányról. Látva értelmes tekintetemet, „follow me” felkiáltással beült egy kissé viharvert mercibe, és elvitt egy 4 csillagos hotelhoz.

Az erkély tényleg jó volt, mire aláálltam, leszakadt az ég. A mercis elégedett mosollyal távozott. Kicsit félve kérdeztem a szoba árát, majd gyorsan kértem egy dupla whiskyt. 25 eur, reggelivel! Tiszta, jól felszerelt, és végre nem kell mellé dobálni a wc papírt.

Szerény becslésem szerint 50-60 mm víz jött le 10 perc alatt. Ez itt biztos nem extra, percekkel a vége után csak néhány kisebb tócsa emlékeztetett a felhőszakadásra. A belváros nagyon szép, ápolt. Vacsora természetesen a segítőkész vendéglőben. / 85 km, de milyen!!! /

(holnap folytatjuk!)

Ötödik nap. Terveztünk egy rövid pihenőt: mosás, ivás, stb, de vasárnap lévén a helyi ifjúság a nagyszülőkkel programcserét diktált. 9 körül már akkora buli volt a környéken, hogy rémülten menekültünk.

Irány Epidavrosz. Igazából nem voltunk színházlátogató ruhában, de nem hiszem, hogy ez Szophoklest zavarta volna. Aznap ráadásul ingyenes.

Miután előbb udvariasan felkértem néhány amerikai turistát egy 10 mp csendre, sikertelenül, később az egyszerű shut up mintegy 90 Db-es közlésével jutott némi idő a centrum kőről szerelmet vallani feleségemnek, amit persze már suttogva adtam elő. Mégiscsak aznap volt a 30-ik házassági évfordulónk, és Ő cordurában felmászott az utolsó sorig, ott is hallani a suttogást.

A Korinthoszi csatorna, mint kötelező ujjgyakorlat, és a Mykenei oroszlános kapu megnézése érettségi tétel. Kár, hogy a nagy válságban 14 órakor bezár a vár. Az útikönyvben 18.30 szerepel. Kapunézés elmaradt.

Amíg a cigit elszívtuk, 8 görög rendszámú autó fordult vissza némi káromkodás után az elmaradt kapunézőből. A rengeteg, és nyitva lévő éttermek egyikében ettünk egy feledhető vacsorát. 500 fős étterem, a tulajdonos házaspár látja el a munkát, csak mi voltunk a vendégek. Mindketten 80 év körüliek.

Feltűnt, hogy udvarias legyezésemre nem válaszolnak a görög motorosok. Egyszerűen nem köszönnek vissza, de nem „bunkóságból”, hanem itt nem szokás köszönni.

Narancserdőn keresztül irány haza. Én csak farmert vettem, kicsit hűs lett. /186 km/

Hatodik nap. A pihenést azért beiktattuk, ma csak Nafplio-ba mentünk, szuper a régi városrész. Hétfőn de 10 órakor megittuk a kötelező frappét. Közben végighallgattuk a helyi lakosság egymásnak szóló panaszait a munkanélküliségről. Bugyuta kérdésemre, hogy miért nem szednek narancsot, barackot a vendégmunkások helyett, felháborodva hivatkoztak magas képzettségükre.

Felmentünk a Pallamidini erődbe is, lenyűgöző. Azért azon elgondolkoztam, ha én nem vassal vagyok, egy hátsó kerülő úton, hanem a könyv szerint 999 lépcsőn fölvánszorgok a városból, az elvileg 18 óráig nyitott várba, ami szintén 14 órakor bezár, mit mondanék?

Alig látni rendőrautót, a közbiztonságot a motoros rendőrök adják. 4 zsaru 2 motoron, golyóálló mellényben, 2 géppisztollyal. Tulajdonképpen az ő megjelenésük döbbentett rá arra, hogy akin bukó van, az vagy külföldi, vagy zsaru.

A parton ittuk meg a kávé-frappé uzsonnát. Feltűnt egy kisebb csődület egy halászhajó mellett, megnéztük. Halat árultak: cápa és kardhal. A kard hosszabb volt mint 1 m. A kisebbik cápa már fogytán volt, de volt még egy kb másfél méteres, darabolásra várva. Ezt látná az ÁNTSZ.

Szerencsére a hotelesek nem tudják a házassági évfordulót, így ma nem rúgtunk be, és egy általuk javasolt étteremben bepótoltuk a tegnapi lemaradást. /szuper halak, polip/ Ma csak 26 km./

Hetedik nap. Behoztuk az 1 nap csúszást, ma nem lógtunk, /a mosás megszáradt/ hanem egy sehol nem hallott úton / Griff infó / elindultunk Monenvassia felé.

Első állomás Leonidio. Itt az út eltávolodik a tengertől, és irányba veszi Lakonia hegyeit. A városkáról nem csak annyit kell tudni, hogy itt az utolsó benzinkút,/ de csak 50 km-ig, utána helyreáll az 5-6 km/kút sűrűség/, hanem azt is hogy az itt közlekedő buszok csak behajtott tükörrel férnek el az úton a falsarkoktól.

Az út egyébként kétirányú. Cosmasig egy völgyben megy az út, néhány olyan kecske társaságában, amik születésük után néhány órával 89 fokos lejtőn követik az anyjukat, és még szopni is akarnak. Miután megnyugtattam Ágit, hogy nem fognak leesni, már nem akarta kihívni az állatmentőket.

Sehol nem olvasott kolostor / mint az Ostrogi/ a hegyben, 2000-es hegyek, és a falu!! Képzelj el egy kézilabda pályányi síkot, egyik szélén egy kőtemplomot, a másik 3 oldalon kocsmák. Az oda és elvezető utcák egy zerge tudását feltételezik az ott lakókról. Meg sem próbáltam lefilmezni, ezt látni kell!!!

Mivel a hőmérséklet rendesen visszaesett / legalább 1000 m-en voltunk / megkockáztattunk a frappé mellé egy-egy cipurót. Ez egy egész tűrhető minőségű pálinka. Már amikor Ági bejött a kocsmába, megállt a levegő, de amikor leöntötte a cipurót….! Viszont kellemes meleg volt, a középen álló vaskályha rendesen be volt izzítva.

Geraki után unalmas út, de lehet, hogy csak el lettünk kényeztetve. Szép lassan ereszkedtünk a tengerig, melyből egy hatalmas szikla állt ki. Monenvassia. Az északi oldalán semmi, az erőd és a város a másik oldalon vannak.

A parton megkerestük azt a teraszos szobát, melyből a legjobb a kilátás a sziklára. Annyira nem volt vendég, hogy lasszóval kergettek. Séta a városban, zergét próbáló utcák, sikátorok. Nem csúnya, érdekes is, de valahogy nem fogott meg.

A szállás melletti tavernában akartunk tintahalazni, a vendéglőst úgy rugdosta fel álmából a szállásadónk /fél hét volt/. Viharos a szél, majd megfagytunk a vacsora alatt. Persze, ha valaki a teraszon ül le. Bagoly az étteremben aludt. / 183 km /

Nyolcadik nap. Javult az idő, kis kitérővel Githio-nál újra a parton kanyarogtunk. Délről megkerültük a Taigetos-t, és visszamentünk az időben. Mani az erődfalvak félszigete. Ez a délre nyúló félsziget mindig szabad maradt. Még a török sem volt olyan elszánt, hogy feláldozzon egy hadsereget – semmiért. Kikötési lehetőség alig, a sziklák szinte függőlegesek a tenger felől. Teljesen kopár vidék, az egyetlen út nem hiszem, hogy a középkorban is megvolt.

A falvak minden háza egy vár, toronnyal, lőrésekkel, és a legfurcsább, hogy a mostani épületek is ugyanígy épültek, épülnek. Biztos, ami biztos, az itt élők tudhatnak valamit.

Areopolinál visszatérünk az olajligetek közé, de a Taigetos nyugati oldala sem a Hortobágy. Egyik kanyar után valami az úton. Fék, megáll, egy szárazföldi teknős. Kikerültem. Védett állat, a mögöttem jövő golfnak intettem, hogy lassítson. Úgy látszik itt nem ritka a jószág, a fickó kiszállt, felmarkolta a kb. 20-25 kg-os teknőst, levitte az útról, és megköszönte, hogy figyelmeztettem. Remélem arra akart menni, amerre vitték.

Valahogy nem akaródzott sokáig a vason ülni, Kardamilli előtt szökőkutas taverna, szoba jelzéssel, egy 1200-as bandit a fedett teraszon, megálltunk. Gyors átöltözés / farmer, papucs /, némi tanulás a tengeri halakról / nevük, ízük, súlyuk, áruk / és már ettünk is. Itt ittuk az áráért a legjobb bort. A 4 szoba sziklába vájva az étterem alatt, terasszal, kilátással a tengerre és a gyümölcsfákra. Bagoly és a suzuki nem vesztek össze. / 226 km /

Kilencedik nap. Irány Kalamata, olajbogyóevés. Állítólag itt a legnagyobb, legfinomabb. Nem találtuk a piacot, konzerv máshol is van.

Ági kicsit besokallt, ne menjünk Methoni felé, voltunk eleget a parton, nagyon sok a kanyar. Átvágtam Pilos felé, ez sem volt egyenesebb. Többet nem adott insrukciót.

Elég meleg lett, ezért úgy döntöttünk, nem térünk le Olympia felé, semmi kedvünk lefutni néhány stadiont. Azért mégis ettünk kalamatai olajbogyót. Pirgos után egy kilátó-parkolóba „dübörögtünk”, és az itt -szerintem- kempingező lakóautós, francia nyugdíjas házaspárra ráhoztuk a frászt.
Kicsit megnyugodtak ősz szakállam láttán, Ági ősz hajának látványa már visszacsalta őket a kocsiból a szabadba. A nagy ijedségre töltöttem nekik egy kis whiskyt. Némi szabódás után anya is megitta, majd nagy tanakodás után előhoztak egy kis tál olajbogyót. Jó üzlet volt, mert Ági elkerülendő a gyors távozást, soha nem eszik. Kénytelen voltam feláldozni magam, tényleg jobb, mint a bolti.

Ma sem akartunk sokat menni, letértünk Kyllini felé. A kikötőben lévő kissé leélt hotel nem vonzott, ráadásul Bagoly éjszakai szállása az utcán lett volna. Nem hatott meg a tök üres hotel ára sem, nagylelkűen az eredeti 80 euro helyett felajánlott 60 is messze felette állt az ár-érték aránynak.

A patrai úton alig 5 km múlva egy meseszép kertben álló apartman, esti cipuróval, reggeli kávéval 50-ért. Az egész út legcsicsásabb szállása volt, simán 5 csillagos hotel. Nem csoda, hogy a fickó a 6 szobából 4-et kiadott. Szép nagy előtető a Bagolyfészek. /246 km /

Tizedik nap. Reggeli szokásos tevékenységem közben kiesett a kezemből a mellé dobandó papír, a ház fölött lökhajtásos gépek húztak el, baromi alacsonyan.

A teraszon kávézó vízhordó megnyugtatott, nem a harmadik világháború tört ki, hanem 9 tűzpiros műrepülőgép tart bemutatót. A törülközőt újra takaró pozícióba helyezve felvilágosítottam, hogy ezek a gépek a mi 30 éves házassági évfordulónkra gratulálnak. Nem igazán hitte el, sőt a tulaj elmondta, hogy ez egy angol kötelék, amely egy hónapig itt gyakorol Kyllini fölött 8-kor és 13-kor, minden nap.

Sajnos Ági mindent értett, így nem úszom meg az ajándékvásárlást.

Gyér forgalom mellett irány a híd. Erre mondják azt, hogy ha már ott vagy, menjél. A híd már ismerős volt. Meglepő módon a megengedett 80 helyett mindenki 60-al ment. Valóban lenyűgöző.

Feledhető reggeliző hely után alig vártam az astakosi utat. / Griff infó / Mesolongiban, okulva az eddigi gyér ellátásból, bevásároltunk egy Lidl-ben. Kenyér, sajt, víz, whisky.

Ági nagy vágya is teljesült: egy igazán érett narancs, sk fáról szedve. Nem „polcérett”, nem boltból, nem piacon. Az egyik, már szüretelt ültetvénynél láttunk néhány szedetlen fát. A gazda valamit piszmogott egy ott lévő fóliasátornál, megkérdeztük szabad-e. Még zacskót is hozott, nem akarta elhinni, csak 1 kell.

Astakos előtt sajnos egy szeméttelep rontja az összképet, de gyorsan el kell felejteni. Maga a halászfalu is csodás, de én még nem láttam ilyet sehol /horvát tengerpart, francia riviéra /. Apró szigetek tömege, amelyiken elfér, kis templom… Ide vissza kell jönni!

Csodás környezetben, egy bezárt kemping éttermének teraszán megettük az ebédet / kenyér, sajt /, és a tulajjal kölcsönös kínálgatások során lemostuk némi helyi borral.

Lassú menetben tovább a parton Palerosig. Tényleg gyönyörű! Gyors 27 km múlva átmentünk a prevezai alagúton. Semmi extra, de jobb is, mert ha itt érdekesség van, az vízbetörés. Valószínűleg nem a 4-es metró tervezői-kivitelezői dolgoztak itt.

Úgy döntöttünk, ma már nem megyünk át Korfura, minek kapkodni. Letértünk Parga felé. Beértünk a kikötőig, ahol egy motorparkoló tábla fogadott. Ügyes húzás, ki nem állna meg, ha szállást keres.

Csodás kilátással, szépen berendezett szoba, olcsón, főleg ha két napig maradunk. Turista alig, minden működik, maradunk. Kihasználva a pihenőt, mosás. Megkerestük az ajánlott vendéglőt, Medve névre hallgatott. Szerintem a tulajról nevezték el, egész lénye egy nagy mackóra emlékeztetett. Rögtön elneveztem „Sir Grizzly”- nek, ami úgy megtetszett neki, hogy a szokásosnál is több előital és utóétel lett a „ház vendége” kategóriából. Mindenesetre ez volt eddig a legfinomabb halunk. A motorparkoló sajnos tető nélküli, de a tulaj megígérte, hogy nem lesz eső. / 323 km /

(holnap folytatjuk!)

Ákossal tavasszal hozott össze a sors... Egy kis segítséget kért motoros túra tervezéshez, pechemre -mi autós népek vagyunk- nem igazán tudtam sok tanácsot adni...

Pár hónap múlva kaptam egy remek leírást az útról!
Érződik rajta a kaland, az utazás és a szabadság hangulata, nagyon köszönöm, hogy Ákos ezt megosztotta velünk és megengedte élményeinek leközlését is! :)

--

Időpont: 2011.05.04-22.
Résztvevők: Ági, Ákos, Bagoly /750-es Honda shadow/

A terv: Győr-Tompa-Belgrád-Bitola-Meteorák-Delphi-Korinthos-Nafplio-Leonídio-Geraki- Gythio-Kokkála-Kalamata-Methoni-Kiparissia-Rio-Astakos-Preveza-Igoumenitsa-Korfu- Saranda-Durres-Podgorica-Szarajevó-Eszék-Győr.

Régi álmom ez az út, de valami mindig közbejött. Most végre sikerült. Egy rossz terv is jobb, mint a semmilyen, Methoni kimaradt, Monenvassia beugrott helyette. Hogy mit nyertünk, mit vesztettünk ezzel, nem tudom, de nem is érdekel.

Előkészületek. A szokásos infószerzés egész jól sikerült, sok és jó tanácsot kaptunk, többségét igazolta az élet. A szállásokat nem kempingre terveztük / öregség, hideg, sok csomag /. Annyira szezonon kívül voltunk, hogy biztosra vettem, mindenhol lesz szoba. A valóság még sokkal jobbat is hozott a szállás terén, de majdnem éhen haltunk a nem túl látogatott helyeken.

Csomagolás. Ellentétben sok társammal, az én vízhordóm tökéletesen tisztában van a bőrtáskák köbtartalmával. Az úton beiktatott „pihenőnapokon” kimosott, mindenből van kicsi, sőt még kisebb. Esőruhát nem vittünk, szabadságon vagyunk, megállunk, ha nagyon esik. Nem igazán autentikus a motor habitusához a cordura, viszont vízlepergető és a bőr kevésbé alakítható a hőmérséklethez.

Az út.
Ha rossz a főpróba, jó az előadás. 05.03-án délután akartunk indulni Tompáig, hogy másnap nagy levegővel Vranjska banjáig eljussunk. Szakadó eső, ráadásul a Sárga panzió is aznap becsukott. Ezzel az egyetlen „itt megalszunk” terv is füstbe ment. Sebaj, másnap délelőtt indulunk.

Hideg, borult idő, még a nadrágbélés is kellett. Belgrádnál utolértük az esőt, de nem volt veszélyes. Hamar elállt, meg is száradtunk. A tanácsokkal ellentétben megálltunk egy út melletti motelben a szendrői elágazás előtt /drága, viszont sz..r, de ott volt/. Az egyetlen, de nem elhanyagolható előny Bagoly garázsa volt. / 496 km./

Másnap reggeli, tovább az utált autópályán, de nincs más. Macedóniában le akartam térni Bitola felé, de a hegyek között rendesen esett. Maradtunk a völgyben, a pályán Thessaloniki felé. A szerb és a macedón szakasz jó, de a görög oldal pocsék /legalább ingyenes/.

Nyugatra fordulva viszont elállt a levegőm az E 90-es úton. A lenyűgöző szó kevés. Körben 1800-2000 m-es csúcsok felhőben, alagutak, viaduktok. Kozaninál döntöttünk úgy, hogy mára elég, segítséggel találtunk egy hotelt a városban, nagy előtető, Bagoly jól aludt. /697 km/.

Harmadik nap. Végre elhagytuk a pályát, irány Kalambaka, Meteorák! Most már a gumi széle is kopott, a közepe csak akkor ért le, ha bal-jobb váltás volt. A vidék gyönyörű, az út /15-ös/ kifogástalan. Futtában kolostornézés, elég a Nagyot megnézni.

Itt követtük el az út legnagyobb tévedését. Kalambakában már készülődtek a turisták etetésére, de még kellett egy jó óra a feltűzött húsoknak. Agresszív kismalac: nem várok! Félig éhen halva egy motoros rendőr segítségével találtunk végre egy kifőzdét. Az út menti éttermek vagy bezártak, vagy kávézóként működnek.

Tisztelegtünk Leonidasz emlékművénél, majd még kanyargósabb hegyi utakon átvágtunk a 2000 m-es csúcsok között Delphi felé. Leértünk a völgybe, csodálatos olajfa erdőben megy az út. Ettől kezdve viszont drasztikusan megugrott Ági papírzsepi fogyasztása, én pedig még lassú menetben is zárt arcvédő plexivel mentem.

Olajfavirágzás, pollen, méhek. Letérő Delphi felé, lenyűgöző sziklaszirt, tetején kemping.

Szállodai szoba kategóriájú bungik, tető Bagolynak, szuper kilátás a tengerre /Korinthosi öböl/ és a Parnasszoszra. / 368 km /

Negyedik nap. Isteni reggeli a teraszon, melegszik az idő, bélések ki. / Ági azért a fölsőt bent hagyta./ Rövid kőnézés, messziről. Vagy fél nap ókori kultúraevés, vagy megyünk tovább, és csak az épen maradt történelmet vizsgáljuk.

A Peloponészoszi félszigetre való átjutást háromféle módon lehet megoldani: Athén felé kerülni az öbölt, át a csatornán, vagy komp Egio felé, vagy a Rioi hídon át. Én a kompot terveztem, Athént el akartam kerülni, a hídon pedig visszafelé jövünk. Egyébként az útvonaltervező is ezt ajánlja.

Némi keresgélés után megtaláltuk a hűlt helyét. A kikötőhöz vezető út nyűgös már egy vontatott lakókocsinak is. Minden zárva. Némi káromkodás után irány a híd. Az út szép, de ha kényszeres, már nem tudsz örülni neki. A hídra méltán büszkék, csodálatos, ellentétben a félsziget északi „autópályájával”, amit még ráadásul most bővitenek.

Szerencsére már megtanultam görögül vezetni / Ági szerint túlzottan is /, tehát a 60-as táblát minimum 1,5 – 2-es szorzóval kell figyelembe venni. Amint lehetett, letértünk az Argosi útra, és láss csodát, működő étterem a benzinkút mellett.

Mindjárt kipróbáltuk a szuflakit. Nafplio felé elmúltak a hegyek, az olajligeteket szabályos narancserdők váltották fel. Szinte mindenhol megvolt a szüret, csak a kertekben lehetett látni szedetlen fákat. 35 éve, szüleimmel voltam „tour de cultúr” ezen a részen / fiatalok kedvéért 3 évente 50 dollár/ fő erejéig mehettünk nyugatra/ és akkor a volt fővárossal /Nafplio/ szemben, az Argoli öböl túlpartján szálltunk meg Nea Kiosban. Kb. 5 km légvonalban a város, és csodálatos látvány.

Egyszerre látni mindhárom erődöt, a napnyugta furcsa fényében a várost,… a többi lányregény. Teljesen véletlenül sikerült ugyanott megszállni, mint akkor. Igaz akkor 6 szobával, egy kis földszintes kutyaól volt, viszont emlékeimben a kék járólap csodás volt. A járólapból már semmi nincs, de mikor mindez kiderült, előjött a 85 éves tulaj, és a fiaival / ők viszik a boltot, notabene 2 hotel kb. 34 szoba/ szörnyen berúgtunk.

Állítólag az argolidai ouzó jobb mint a többi. Lehet. Ami viszont kicsit megütött, első nap este magyarul rám köszönt egy srác, és cigit kért. Romániai /nem erdélyi!!/ magyar volt, kiszervezték narancsszüretre, mire kiértek vége, a barackig még 2 hét, pénze nincs, a cigi 4 euro. A motoron rajta van a felségjel: magyar és győri zászló, ezért szólított le. /329 km/.

(holnap folytatjuk!)

Lajos küldte el tapasztalatait Szabadkáról, amit ezúton is nagyon köszönünk! :)
--

- mostanában elég sok az útépítés Szerbiában, ezért a "piros zászlós emberkék" sokszor lassítják a forgalmat (érdemes ezt bekalkulálni a utazási időbe).

- a nagy invázióknál a Budapest, Kecskemét, Soltvadkert, Tompa, Szabadka, majd "Beográd"-ot követve lehet csatlakozni az autópályára.

- Belgrádba érve okvetlenül tartsd be a 60-as korlátozást, mert szinte mindíg figyelnek a rendőrök.

- Belgrádban éppen újítják a hidat, ezért több kilométeres kocsisorok is előfordulhatnak. Emiatt az éjszakai indulás jobb választásnak tűnik.

- az autópályákon civil autókból is mérnek, ezért konvojnál nem tanácsos utolsónak lenni! :)

- a macedón autópályadíj számlát minden esetben kérd el! Ha megállítanak és nem tudod felmutatni, 200EUR a büntetés.

- pihenni a benzinkutak ajánlottak

Tímea küldte el friss tapasztalatát, köszönjük!
---

Sziasztok!

Szerintünk fontos infó, hogy Sartiban egy bankautomata van, nincs "szabadon választható" címlet, a legkisebb amit ki lehet venni belőle az a 40 eurós! Nem sűrűn töltik fel, mi is vártunk három napot, mert nincs meghatározott napja.

Amennyiben mobilis vagy, a legközelebbi bankaumatát kb. 12-13 km-re lévő - turisták által kevésbé látogatott - Sikia-ban találod.

Nagyon kevés helyen lehet kártyával fizetni, nekünk csak a nagy Super Marketban sikerült.

Üdvözlettel: Tímea

Ahogy minden évben, az idén is érdemes kalkulálnod a török vendégmunkások "rohamával". Gondolom Te sem akarsz órákat várni egy olyan határátkelőnél, ahol normális körülmények között 5-10 perc alatt átjuthatsz!

A zűrösebb napok, ami elé és mögé is számolhatsz még 1-1 napot:
- július 29-30
- augusztus 5-6
- augusztus 12-13
- augusztus 19-20
- augusztus 26-27

Györffy Árpád 2011-es előrejelzése a szokásosnál is bővebb formátumban képekkel, grafikonokkal itt olvasható.

András küldött egy remek ötletet a határon tapasztalható tumultusok elkerülésére.
Köszönjük!
---

Indul az új szezon, talán még nem késő alternatív útvonalat ajánlani a Dél-és Nyugat-Dunántúlról Sartiba autózók részére. Mi tavaly próbáltik ki, teljes sikerrel.

A 66-os úton Pécs felé kell menni, majd az 57-esen Mohács felé. Mohács előtt az 56-on átmegyünk az E73-ra.

Határátlépés Udvarnál Horvátországba (fő szezonban is pár perc). Eszék előtt jobbra kell fordulni az A5-re. Ezen lemegyünk az E70-re, melyen végigmegyünk Belgrádig. Innen az út ugyanaz, mint a honlapon már ismertetett.

A horvát szakaszon egy kapu van, a magyar határtól kb 280km-re - tavaly 48 kuna/6,7 euro volt. Sebesség határ pályán 130km. A tapasztalat szerint legalább 1,5 órával rövidebb az út, mint Tompa felé. A szerb határ a kaputól kb 5km-re. Ezen a határon is átjutottunk legfeljebb 10 perc alatt (2 kocsi)

Az előző írásra (szöcskét kellene beazonosítani) több megkeresés is érkezett. Levente és István fotókat is küldtek és meghatározták a pontos nevét.

János által fotózott jószág tehát egy óriás tücsök, ami a leírások szerint görög-, török-, és romániai élőhelyeken is megfigyelhető.
Akit érdekel, kattintson ide és ide, szép óriás tücsök fotókért!

Köszönjük Emese és István javaslatát is, Ők a nyerges szöcskére szavaztak!

Nagy dolog a kollektív tudás, az már biztos! :)

János küldött pár fotót egy érdekes jószágról. A bogár teste 7-8 cm, szárnyat nem láttak rajta.

Ha be tudnád azonosítani és tudnál róla mondani pár szót, légyszi írd meg a kapcsolat@sartisarti.com címre és közzétesszük! :)

János küldött egy rövid levelet az útról.
Köszönjük! :)
---

Szia Kedves Olgi!

Tegnap éjfél után érkeztünk haza Sartiból kocsival Szerbián, Macedónián keresztül. A következőket tapasztaltuk.

27-én du. negyed három körül indultunk Pátyról Ford Transit kisbusz 6 személy. Magyar határ 5 perc várakozás, szerbeknél 5 perc szintén.

Az első MOL kútnál teletankoltam (1,34EUR/l gázolaj) nem kellett volna mivel 60 km után a gázolaj 10 centtel beljebb volt. (euroval lehet fizetni, forinttal természetesen nem).

Szerbián jól lehetett haladni, kisebb úteltereléseket leszámítva. Az autópálya díjat lehet euróban is fizetni, euróban adnak vissza 50 centesnél kisebb érmét nem fogadnak el.

Szerb - Macedón határ 10 perc alatt átértünk. Itt is tankoltunk euróért 1,10e/l az autópálya díjat is végig euróban fizettük. Éjszaka mentünk át Macedónián ,de minden gond nélkül. A nagy útjavítások elkészültek és remekül lehetett haladni, illetve a görög határ előtt kb 5 km-re van egy kis kerülgetés az egyik sávból a másikba. A határ átkelés itt is simán ment.

A vissza út is gond nélkül, ment semmi atrocitás nem volt! Egyedül a magyar határőr nyittatta ki a hátsó ajtót, de nem nyúlt semmihez.

Üdvözlettel: János
Ha valakit részletesebben is érdekel, szívesen segítek.

Kaptunk pár hasznos sort, indulás előtt érdemes elolvasni!
Köszi Szilvi, hogy elküldted! :)
---

Többször voltunk már Sartin, lenne még néhány észrevételem, tippem, ami segíthet az ide indulóknak.

Kaja: Akinek nem mindegy, hogy milyen húst fogyaszt, kérdezze meg előre az adott étteremben/gyorsbüfében, mert például a gyros ma már szinte mindenütt sertéshúsból készül. Itt-ott lehet találni csirkéből készültet, de ezek többnyire csak főszezonban kaphatóak, amikor biztosan elfogy. Sajnos bárány- vagy kecskehúsból készült eredeti gyros-t még nem találtunk eddig Sartin.

Sassos büféjében a gyros házi készítésű, ő maga tűzdeli és fűszerezi. Nekünk Aigaio gyorsbüféje vált be alegjobban, ami szintén a főutcán van, kicsit visszább az Ovelixtől. Hatalmas figura a tulaj, és nagyon finom a gyros! A másik kedvenc helyünk az Emmanuel Café Pizza Grill étterem a tengerparton. Családi vállalkozás, az egyik felszolgáló a tulajdonos kisebbik fia (Christos), a szakács a nagyobbik (Sakis). Christos nagyon jól beszél magyarul, nagyon finom a muszakájuk, a bundás kagylójuk, és az egyik nagy kedvencünk náluk a nyel! vhal, amit lehet kérni panírozva vagy roston sütve, sültkrumplival vagy vegyes zölsdégekkel körítve. A pizza tésztáját is fissen készítik, és a ház termelői bora is nagyon finom!

Nagyon fontos dolog: a Sithon Travel utazási irodában 10%-os kedvezményre jogosító kártyát adnak, amit különböző helyi boltokban, éttermekben váltanak be (egy kártyát adnak, de az nálunk marad, csak fel kell mutatni, ahol ki van téve az iroda logója). Viszont NEM minden esetben olcsóbb vele pl. az étel egyik ill. másik étteremben, érdemes szétnézni, és érdemes több helyet is kipróbálni, mert lehet, hogy olyan helyen, ahol nem fogadják el a kártyát, még így is olcsóbbak az ételek.

Érdekesség: szintén a tengerparton van az Argiris étterem, ahol a bejárat előtt kinn van egy hűtőpult, ahol az aznapi fogásból lehet válogatni, ki melyik halat szeretné.

Italok: érdemes megkóstolni a cipurrót, ami duplán párolt ouzo, ezért a magyar pálinkákhoz hasonlít az ereje. Bár nem helyi bor a MavroDaphne, aki szereti a desszertborokat, mindenképp kóstolja meg; mazsolabor, ami vörösbornak néz ki, de nem hagy foltot... Bármelyik szupermarketben lehet kapni, de az ára eltérő lehet, a Patras-i az igazi, kb. 3-5 Euróért már lehet kapni.

Akinek van kedve egy kicsit utazni a mindennapi ételek vásárlásához, az autóval vagy robogóval ruccanjon át Sykiába, ahol a falut elérve jobbra tartva elér egy DIA% nevű szupermarkethez, ahol lényegesen olcsóbban tud vásárolni, főleg az élelmiszerlánc saját márkás termékei közül. Kicsit olyasmi ez, mint nálunk a Coop.

Néhány bejegyzéssel ezelőtti kérésünk meghallgatásra került!
A MOL illetve Intermol egyik kedves dolgozója küldött egy komplett listát az elérhető LPG töltőállomások nyitva tartásával.
A pirossal kiemelt részek az autópálya melletti kutakat jelölik!

***

LPG tankolási lehetőségek Szerbiában MOL (Intermol) kutakon

A MOL elsőként vezette be Szerbiában a magas oktánú, speciális összetételű LPG üzemanyagot “EUROMOL Gas 90+” néven.

Az üzemanyag különlegessége a magas oktánértéke (kb. 92), amely a standard igényeknél magasabb, és amely még jobb teljesítményt biztosít, kisebb fogyasztás mellett. Emellett további előnye az autógáznak, hogy a fejlesztésnek köszönhetően alacsonyabb a károsanyag-kibocsátása.

Ezeken a MOL kutakon lehet LPG-t vásárolni:

NO.	Töltőállomás neve	Cím	Irányítószám	Telefonszám	Nyitvatartás
1	MOL Subotica	Jovana Mikića bb,	24000 Subotica	+381 24 551 106, +381 24 672-525	0-24h
2	MOL Niš	12. februar bb KP55/2 KO Crveni krst	18000 Niš	+381 18 525 101, +381 18 525 102	0-24h
3	MOL Horgoš 1	Autoput E-75	24410 Horgoš	+381 24 795 220, + 381 24 618 220	0-24h
4	MOL Jagodina	Autoput E-75	35000 Jagodina	+381 35 200 500, +381 35 200 501, +381 35 200 502	0-24h
5	MOL Rumenka 1	Autoput E-75, Novi Sad	21201 Rumenka	+381 63 106 51 91	0-24h
6	MOL Rumenka 2	Autoput E-75, Novi Sad	21201 Rumenka	+381 63 106 51 94	0-24h
7	MOL Kruševac	Kneza Miloša 2	37000 Kruševac	+381 37 469 400, +381 37 469 401	0-24h
8	MOL Kraljevo	Dositejeva 272a	36000 Kraljevo	+381 36 383 410, +381 36 383 411	0-24h
9	MOL Kragujevac	Vladimira Rolovića 3	34000 Kragujevac	+381 34 349 220, +381 34 349 221	0-24h
10	MOL Subotica 2	Senćanski put bb	24000 Subotica	+381 24 537 710, +381 24 537 810	0-24h
11	MOL Odžaci	Somborski put bb	25250 Odžaci	+381 25 746 516, +381 25 746 626	0-24h
12	MOL Knjaževac	Knjaza Miloša bb	19350 Knjaževac	+381 19 733 617, +381 19 737 617	0-24h
13	MOL Kruševac 2	Savska 1a	37000 Kruševac	+381 37 453 147	06-22h
14	MOL Sremska Mitrovica	Miloša Obilića 143a	22000 Sremska Mitrovica	+381 22 618 741, +381 22 639 324	0-24h
15	MOL Pančevo	Vojvode Šupljikca bb	26000 Pančevo	+381 13 335 135	0-24h
16	MOL Obrenovac	Vojvode Mišića 35b	11500 Obrenovac	+381 11 8722 033	0-24h
17	MOL Šabac 2	Janka Veselinovića 70	15000 Šabac	+381 63 106 53 76	0-24h
18	MOL Novi Sad	Futoški put 2	21 000 Novi Sad	+381 21 528188	0-24h
19	MOL Mojsinje	Mojsinje bb	32210 Mrčajevci	+381 32 809256	0-24h
20	MOL Požega	Ariljska rampa bb	31210 Požega	+381 31 825251	0-24h
21	MOL Preševo	Autoput E 75, GP Preševo	17523 Preševo	+381 63 106 57 77	0-24h
22	MOL Crvenka	Maršala Tita 1/a	25220 Crvenka	+381 25 733 746	0-24h
23	MOL Šabac 1	Hajduk Veljkova 2	15000 Šabac	+381 15 360 785	0-24h
24	MOL Loznica	Kneza Miloša 17	15 300 Loznica	+381 15 891 905	0-24h
25	MOL Pančevački put	Pančevački put 64b	11 210 Beograd	+381 11 2714625, +381 11 2714363	0-24h

Böbe vette a fáradságot, és kiderítette a személyigazolványos átlépés macedón részleteit! Köszönjük Böbe!

***

Szia

Én a személyigazolványos Macedón határátlépéssel kapcsolatban küldenék egy kis anyagot amit a Macedón konzulátusról kaptam. Hátha itt is érint valakit, valakiket.

Több levélváltásom volt ezügyben az egyik Skopjeben lévő konzulunkkal , ugyanis a mi kis csapatunkból is lejárt pár ember útlevele és nem szeretnénk fizetni érte, ha már törvény adta lehetőség , hogy mehetünk anélkül is.

Sokunknak nem tetszik, ahogy a macedón vámosok rendszertelenül ugyan, de "vámolják" a turistákat...

Attila Bulgárián keresztül jutott el Görögországba és megosztotta velünk tapasztalatait! Köszönjük Attila! :o)

***

2010. 06. 19-én érkeztünk haza Sartiból. Mi a Bulgárián átvezető utat választottuk, erről kívánok megosztani néhány tapasztalatot.

Az elmúlt héten ketten is segítséget kértek gáz üzemű (LPG) autók tankolási helyeit illetően.

Az utazási szezon elkezdődött, Sartiba indulás előtt érdemes átnézni a "Mit vigyünk" listát!
- Aki már feliratkozott hozzánk, annak hamarosan elküldjük a frissített változatot!
- Nem vagy feliratkozva? A "hőmérő" alatti, jobb oldali sávban könnyedén megteheted!

Tibor javaslatait megfogadva, jópár gyermekgyógyszer is elfoglalta helyét a táblázatban. Köszönjük a tanácsokat! :o)

Az orvosságokat egészítsd ki az unalomig ismételt javaslattal: indulás előtt köss utasbiztosítást!

Ákos küldte:


Mivel az információtok már sokat segített én is hozzáteszek pár friss adatot.

Teljesen elkészült a kelet nyugati autópálya Görögországban úgyhogy végig lehet menni a Ion tengerre is, ezt görög kamionos barátaim erősítették meg.

Görögországban a benzin ára 1,45 Euró kb. 400Ft, úgyhogy mindenkinek ajánlom hogy Szerbiában vagy Macedóniában tankoljon tele, ott kb. 300Ft.
Jó utazást mindenkinek.

Üdv.Ákos

Szerbiában 2009. december 11-től rendkívül kemény szigorítások lépnek életbe a közlekedési szabálysértések elleni büntetésénél, egyúttal több ponton módosulnak a szabályok és a járművekre vonatkozó előírások az ottani KRESZ-ben. A változások többsége a külföldieket, így akár az országon áthaladó magyar turistákat is érinti.

Decemberben déli szomszédunkban is bevezették a büntető pontok rendszerét.

A szerbiai vezetők 18 pont elérése esetén számíthatnak külön retorzióra. Ezt akár egy településen belüli 21 kilométeres és egy lakott területen kívüli 80 kilométeres sebesség túllépéssel össze lehet hozni.

Az új előírások között szerepel többek között, hogy fényvisszaverős mellényt kell kötelezően tartani a kocsiban, téli gumi helyett elfogadják a négy évszakost is, ha a barázdák mélysége legalább a 4 millimétert eléri és van hólánc is hozzá.

A közutat használó traktorokon a jövőben sárga villogó lámpát kell működtetni. A motoros bukósisak gyártási dátuma nem lehet öt évnél régebbi.

A már szabálysértésnek számító alkoholszint alsó határát 0.3 ezrelékben határozták meg. Tilos lesz a radarblokkoló berendezések használata.

A jelentősen megemelt büntetési tételeknél fontos változás, hogy nem a helyszínen kell fizetni, hanem a rendőrtől kapott csekken kell feladni a pénzt.

A szabályok változásánál talán a legfontosabb, hogy napközben is kötelező lesz a tompított fény használata, és Szerbiában is egységesen bevezették lakot terülten belüli sebességnél az 50 kilométeres felső határt. (Persze, egyedileg ennél alacsonyabb lehet.)

Szigorították a gyalogátkelőhelyek megközelítésével kapcsolatos előírásokat. Ha a vezető a zebránál gyalogost lát, akkor meg kell állnia még akkor is, ha a gyalogos még nem lépett le a járdáról.

Vezetés közben tilos lesz kihangosító illetve headset nélkül mobiltelefont használni. A büntetés a szabály megszegőinek 55 euró, plusz a helyiek még öt büntetőpontot is kapnak.

Rendkívüli módon megszigorodtak a gyorshajtásért kiszabható büntetések. A konkrétan meghatározott túllépési sávoknál rögzítették azt is, hogy a konkrét mértékű vagy fix határok között mozgó pénzbüntetés illetve elzárás mellett legkevesebb mennyi időre veszik el a vezetői engedélyt és a helyieknek mennyi büntetőpontot adnak egy-egy ilyen szabálysértésért.

Ellenőrzéskor, igazoltatáskor a vezetőnek tilos kiszállni a kocsiból! Erre csak akkor van lehetőség, ha maga a rendőr szólítja fel erre. Enélkül támadási szándékként értékelik és 55 eurós büntetéssel honorálják.

Új szabály az is, hogy dupla büntetést szabnak ki az elkövetőre, ha a szabálysértés idején egy vagy több gyermek is tartózkodik a gépjárműben.

forrás: sky-travel.mconet.hu

Szerbiában június 10-től literenként a 95 oktános ólommentes benzin literje literenként 99,19 dinárba kerül. Az euro dízel 97,02 dinárra drágul.

Cser Robi küldött egy figyelmeztetést pár napja: "Kötelező utasbiztosítás Macedóniába 2009.06.02. A Macedón Nagykövetség tájékoztatása szerint ismét kötelező belépési feltétel a magyar állampolgárok számára a meglévő utasbiztosítás. A hitel- és bankkártyához tartozó biztosítás nem elegendő. Biztosítását megkötheti Irodánkban."

Felhívtuk a Macedón nagykövetséget, megerősítették.
A Külügyminisztérium honlapján pedig a következőt írják:

"Ajánlott mindenre kiterjedő utas- és balesetbiztosítás megkötése.

Tájékoztatjuk a magyar állampolgárokat, hogy a macedóniai határokon megkövetelik az utasbaleset-biztosítás meglétét. A szkopjei magyar nagykövetség javasolja, hogy az országba beutazók, illetve azon átuzók még elindulás előtt kössék meg biztosításukat!" Forrás

A sarti- és görög fórumok átnézése alapján elmondható, hogy a macedóniai határőr kollégák nem tökölnek, kérik.

Szia!

... ha érdekel Titeket vagy azokat akik Horvátország felé hagyják el kishazánkat.

Mi tavaly augusztus elején mentünk Sartiba. Magyarországot a horvátok felé hagytuk el Drávaszabolcsnál, majd Nasice-Dakovo és Velika Kopanicánál rámentünk az autópályára. Bár ne tettük volna, mert a horvát-szerb határnál (Lipovac) 3 órát araszoltunk a sok török miatt (autópályadíj 22 kuna).

Ezért, hogy idén ne kelljen várakozni, átnéztem a térképet és láttam, ha az Osijek-Vukovar útvonalat választom, akkor eljutok a Tovarnik nevü átkelőhöz és ha ott átjutottam akkor már szerbiában vagyok és Sid után ismét az autópályán száguldhatok.

Tehát a lényeg: tegnap felhivtam a horvát vámosokat és megkérdeztem, hogy azon az átkelőn (Tovarnik) van e török forgalom?
A válasz örvendetes volt, mert azt mondták, hogy nincs és mindenképpen ott menjek, mert szinte várakozás nélkül át lehet jutni és szintén 24 órás nyitvatartás van.


Üdv: Béla

Kiegészítés: Az útra szánt élelmiszer (“az éhenhalást elkerülő egységcsomag”) általában nem szokott problémát okozni, de tudni kell, hogy minden országban más-más a bevihető élelmiszerek mennyisége. Húst, készételeket, tejet, tejterméket -hivatalosan- egyik országba sem lehet bevinni, kivétel persze a konzerv. Itt jegyezném meg, hogy Magyarországról kivinni sem lehet!!!

A horvátok nem szoktak kötekedni a nyaralókkal (főleg ha megkérdezik, hogy hova mennek és azt mondja az utas, hogy a tengerre, azt már nem kell nekik tudni, hogy nem a horvátra :o). Természetesen ha a csomagtartó nyitáskor szembetűnik a sok sör,üdítő meg a kettő-három hűtőtáska, az egy kicsit túlzás!

Aki utazott már autóval külföldre, előbb vagy utóbb szembesülnie kellett azzal, hogy pl. Sarti felé a sonka, kolbász, rántott hús stb. átvihető a határon vagy sem.

Persze ezzel nincs vége, hiszen az ajándékba / magán fogyasztásra hozott alkohol, cigaretta stb. a hazafelé tartóknak okozhat némi bonyodalmat.

A Vám és Pénzügyőrség honlapján a kivitelre még viszonylag jól értelmezhető meghatározásokat találtam, a behozatalra vonatkozóan azonban más-más mennyiségi információk is elérhetők.

***
Megkértük kedvenc vámos szakértőnket, magyarázza el témával kapcsolatos tudnivalókat.

Béla (tényleg vámos a szakmája) magyarázata meglehetősen egyszerű és érthető! Akit érdekelnek a részletek, azoknak az írás alatt kiraktam a szabályokat!

“Görögországból hazafelé jövet hazánk fiait és lányait cigaretta és alkohol vonatkozásában a “Magánszemélyek magáncélú jövedéki termék behozatala az Európai Unió tagállamaiból” témakör érinti.

Tehát ha netán hozok magammal 10 üveg Metaxat Sartiból, akkor nyugodt szívvel megtehetem.

Ha viszont Szerbiában veszek 10 üveg szeszes italt, akkor már gondban leszek, mert akkor az 1 literes korlát vonatkozik rám, mert nem az EU-ból származik.

Összefoglalva: 10 litert szeszes italt hozhatok, ha azt az Unió területén vásároltam és Uniós zárjegy van rajta.

Ha viszont Unión kívüli országban vásároltam, akkor csak 1 litert hozhatok fejenként.

Egyéb áru esetén viszont a 300.-eurós értékhatáron belül kell maradnunk, ha nem akarunk vámot fizetni!

Az én véleményem, hogy ha 4 felnőtt utazik együtt, akkor se próbáljunk meg 40 liter alkoholt hozni Görögországból, mert a szerbek ha megtalálják nem fogják a vállunkat megveregetni a mennyiség láttán.”

***

Az Európai Unión belül utazókra vonatkozó szabályok

Az Európai Unió tagállamai között az áruk szabad mozgásának elve érvényesül, így bármely tagállamban vásárolt árut korlátozás nélkül hozhatunk haza, illetve vihetünk magunkkal. Fontos, hogy a nálunk lévő áruk semmiféle kereskedelmi vagy gazdasági célt nem szolgálhatnak.

Jövedéki termékekre vonatkozó speciális szabályok
Vannak bizonyos áruk, amelyek közösségen belüli mozgására különös figyelmet szentelnek az egyes nemzeti szabályok, meghatározva azt a mennyiséget, amely fölött már kereskedelmi mennyiségűnek számít az áru.

Így például a dohánytermékek közül 800 szál cigaretta vagy 200 db szivar, alkoholtermékek közül 110 liter sör, 90 liter bor vagy 10 liter tömény szeszesital fölötti mennyiség számít kereskedelmi mennyiségűnek, ezek birtoklása, szállítása csak szigorúbb feltételekkel történhet.

Fontos azonban, hogy több uniós állam az átlagosnál szigorúbban húzta meg a kereskedelmi mennyiség határait, például Ausztria 200 szálban maximálta a bevihető cigaretta mennyiségét, így külföldre utazás előtt ajánlatos a Vám- és Pénzügyőrségnél vagy a célország nagykövetségén előzetesen tájékozódni.

Élelmiszerekre vonatkozó speciális szabályok
Az utazás idejére összeállított élelmiszercsomagba továbbra sem ajánlatos gyorsan romló élelmiszert tennünk (nyers hús, házi készítésű hentesáru, tejtermék), mivel ezek bevitelét szinte minden uniós állam tiltja.

Háziállatok utazására vonatkozó speciális szabályok
Amennyiben házi kedvencünket is magunkkal kívánjuk vinni a nyaralásra, a kutyák, macskák és házi görények számára ún. állatútlevelet kell kiváltanunk a helyi állatorvosnál. Az állatútlevéllel kapcsolatos hasznos információkhoz juthatunk a www.petpassport.hu internetes oldalon.

Kulturális javak szállítására vonatkozó speciális szabályok
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével, és kizárólag a kijelölt határállomásokon vihetők csak ki az ország területéről az 50 évesnél régebbi, vagy védetté nyilvánított, illetve muzeális intézmények és levéltárak nyilvántartásában szereplő kulturális javak. A kérdéssel kapcsolatos bővebb információkat a www.koh.hu internetes oldalon találhatunk.

forrás: Vám és Pénzügyőrség

OK, vége a nyaralásnak! Felpakolsz egy kis konyakot télre, meg hozol haza ezt-azt! Jön az ügyeletes kérdés minden határon: “Cigaretta, alkohol?”
Nézzük, mit szabad és mit nem!

A “Magánszemélyek magáncélú jövedéki termék behozatala az Európai Unió tagállamaiból” témakörben ez az egyik talált információ:

A jövedéki harmonizált adótörvény rendelkezései értelmében kereskedelmi mennyiségnek minősül:

* motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, biodízelből 100 litert
* cigarettából 800 darabot,
* szivarból 200, szivarkából 400 darabot
* fogyasztási dohányból 1000 grammot
* sörből 110 litert
* köztes alkoholtermékből 20 litert
* alkoholtermékből 10 litert
* borból és pezsgőből együttesen 90 litert (ebből pezsgő legfeljebb 60 liter)

meghaladó mennyiség.

forrás: Vám és Pénzügyőrség




Tájékoztató a "személyi poggyász" vámmentességéről

A nem kereskedelmi jellegű árubehozatal olyan importot jelent, amely

* legfeljebb 300 EUR értékű (légi utasok estén 430 EUR, 15 év alatti utasok esetén 150 EUR),
* alkalmi jellegű,
* kizárólag az utas vagy családtagjai személyes használatára vagy ajándék céljára szánt árucikkekből áll,
* az áruk jellege és mennyisége nem lehet olyan, ami kereskedelmi célú behozatalra utal.

A négy feltételnek egyidejűleg kell érvényesülnie, amely azt jelenti, hogy az értékhatár csak felső korlátot jelent, amelyen belül a többi feltétel figyelembe vételével kerül meghatározásra a vámmentesen behozható mennyiség.

A 17. életévüket betöltött személyek az alábbi mennyiségi kereten belül vámmentesen hozhatják be a dohány- és alkoholtermékeket, valamint az üzemanyagot:


a) Légi utasok esetén

2008. december 01-től

* 200 db cigaretta, vagy
* 100 db szivarka (darabonként 3 grammnál nem nagyobb tömegű), vagy
* 50 db szivar, vagy
* 250 gramm fogyasztási dohány


b) Légi utasoktól eltérő utasok esetén

2009. január 1-től

* 40 db cigaretta, vagy
* 20 db szivarka (darabonként 3 grammnál nem nagyobb tömegű), vagy
* 10 db szivar, vagy
* 50 gramm fogyasztási dohány

Alkohol termékekből

* 1 liter 22 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú ital, vagy
* 2 liter 22 térfogatszázaléknál nem nagyobb alkoholtartalmú ital, ide nem értve a szőlőbort és sört, valamint
* 4 liter szőlőbor
* 16 liter sör


A dohány és alkoholtermékekre (kivéve a szőlőbor és sör) vonatkozóan a mennyiségi korlátok külön-külön jelentik a termékekre vonatkozó vámmentességi mennyiséghatár 100 %-át. Tehát a meghatározott mennyiséghatárok százalékos részarányainak együttes összege nem haladhatja meg a 100 %-ot.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az utas behoz 40 szál cigarettát, úgy vám- és adómentesség csak ezen mennyiségre adható, a további dohánytermékekre (szivarka, szivar, fogyasztási dohány) vám -és adómentesség már nem adható.

Amennyiben 20 szál cigarettát (mennyiséghatár 50 %-a) hoz be, úgy vám- és adómentesen behozhat még 5 db szivart, vagy 10 db szivarkát, vagy 25 gramm fogyasztási dohányt (mennyiséghatár további 50 %-a).

Üzemanyagból

A belföldre érkező gépjármű szabványos üzemanyagtartályában található üzemanyag, továbbá 10 litert meg nem haladó mennyiségű, hordozható tartályban tárolt üzemanyag.

forrás: Vám és Pénzügyőrség


Ha tudsz egészen pontos információt az aktuális vámmentességről, írd meg nekünk!

Török László bejövős jóslatai: Török Inváziós Naptár 2009

Az idei naptár már figyelembe veszi a német, osztrák, francia, holland. svájci, lichtensteini iskolai szüneteket is.

Láthatóan nem tanácsos utazni a júliusi hétvégeken! Különösen kerülendők a július 4-ei, illetve 11-ei hétvégék, akkor kezdődik ugyanis a francia, illetve az osztrák nyári iskolai szünet, s ez a tömeg rárakódik a már amúgy sem kicsi németországi hadakra.

Tehát június végétől július végéig a hétköznapok javasoltak utazásra (kedd, szerda, csütörtök), akkor kényelmesen, nagyobb sorbaállások nélkül tehetjük meg az amúgy is fárasztó utat a (görög vagy bolgár) tengerpartig.

A német iskolaszüneti- valamint szabadságolási napok alapján tehát a következő vendégmunkás "dugó" várható a balkáni határokon:

Június
18 - (csütörtök) mérsékelt forgalom a határokon
19 - mérsékelt forgalom a határokon
20 - mérsékelt forgalom a határokon

25 - (csütörtök) mérsékelt forgalom a határokon
26 - erősebb forgalom a határokon
27 - fő inváziós nap
28 - fő inváziós nap


Július
2 - (csütörtök) mérsékelt forgalom a határokon
3 - erősebb forgalom a határokon
4 - fő inváziós nap
5 - fő inváziós nap

9 - (csütörtök) mérsékelt forgalom a határokon
10 - erősebb forgalom a határokon
11 - fő inváziós nap
12 - fő inváziós nap

16 - (csütörtök) mérsékelt forgalom a határokon
17 - erősebb forgalom a határokon
18 - fő inváziós nap
19 - fő inváziós nap

24 - mérsékelt forgalom a határokon
25 - mérsékelt forgalom a határokon

30 - mérsékelt forgalom a határokon
31 - mérsékelt forgalom a határokon

Augusztus
1 (péntek) - erősebb forgalom a határokon

Aki szeretné grafikus környezetben is nézegetni a vendégmunkások vonulásának időpontjait, az kattintson ide.

Egy igazán jó hír! Megszűnt Szerbiában a hazai és a külföldi autók díja közötti különbség. A külföldiek és a hazaiak mostantól (2009. február vége) egyforma összeget fizetnek a kapuknál!

A dolog az EU (egyes vélemények szerint nagyrészt Görögország) nyomására történt.

Az új szerb autópályadíjak összegét kiraktam a főoldal (Az út) / Szerbia szekciójába, valamint a “Kutak fizetőkapuk” oldalra is.

Az összegek személyautóra vonatkoznak, aki nagyobb jószággal indul el, annak javaslom a “Linkek” oldalon a “Szerb autópályadíjak (pdf)” letöltését és tanulmányozását. Az egyes osztályok magyarázata:

• I. kategória : az autó, vagy motor első tengelyénél mért magasság nem nagyobb mint 1.3m




• II. kategória : Utánfutóval vagy anélkül, az első tengelynél mért 1.3m magasságig, de több mint 2 tengellyel (pl. személygépjármü utánfutóval)




• III. kategória : Az első tengelynél mért magasság több mint 1,3m, 2 vagy 3 tengellyel vagy egyterü haszongépjármüvek (pl. buszok)




• IV. kategória : Az első tengelynél mért magasság több mint 1,3m, több mint 3 tengellyel

Sziasztok!

Augusztus elején egy hetet töltöttünk el Sartin! A nyaralás annyira jó volt, hogy hazaérve megfogadtuk, hogy legközelebb is csak oda fogunk menni! Szerintem Sarti a legszebb hely lehet Görögországban!

Ami az utat illeti: sem kifelé, sem befelé nem volt semmi gondunk. A tompai határátkelőhelyet választottuk, így a várakozás minimális volt. Szerbiában nem tapasztaltunk semmi rendkívülit, igaz csak egyszer álltunk meg tankolni.

Macedóniában viszont mi is érdekes dolgokkal találkoztunk: a fizetőkapuknál nincs kiírva sem dínárban, sem euróban, hogy mégis mennyit kellene fizetni. Mi kifelé euróval fizettünk (mindhárom kapunál 2-2 eurót). Igazából fogalmunk sincs, hogy, ha "lehúztak minket, akkor mennyivel húztak le", mert még az árfolyamot sem találtuk meg az interneten au utazás előtt.

Hazafelé Macedóniába érve váltottunk dínárt: 3 euróért 150 mecedón dínárt. DE! itt sem tudtuk eldönteni, hogy ez jó-e, mert a "hivatalos" pénzváltónál sem volt kiírva az árfolyam, és az "úr" a pult mögött a zsebéből húzta elő a dínárt és természetesen számla nélkül adta át! Így az utolsó fizetőkapunál, ahol 60 dínárt kellett volna fizetni (nekünk akkor már csak 50 maradt), odaadtuk a maradék dínárunkat és még 1 eurót! A fizetőkapuban ülő "úr" morgott valamit a bajusza alatt és visszaadott nekünk 80 centet! Talán így jártunk a legjobban, de az is lehet, hogy nem! Ki tudja!? Igazából mind a mai napig nem tudjuk, hogy mennyit kellett volna fizetnünk valójában!

Még valami: a kifelé vezető úton a ti oldalatokon leírt útvonalat követtük! Tapasztalatból "mondhatom", hogy a Thessaloniki-i körgyűrűn nem érdemes lehajtani Poligiros felé, mert lehet, hogy a sok autópálya után felüdülés lesz a sok szerpentin, de hogy 60 km/h-nál többel nem lehet menni az is biztos! Szerintünk érdemesebb Kassandra felé menni! Mi is így tettünk visszafelé és egy órával volt rövidebb az út! Nem érdemes Poligyros felé “rövidíteni”.

Ja és még egy jó tanács: aki a tompai határátkelőt választja, az Szabadkán nagyon figyelje a táblákat, mert nekünk sikerült úgy kikeverednünk a városból, hogy az autópályát csk kb. 60-70 km-rel később találtuk meg, mint kellett volna!

A határokon nem volt semi probléma, általában csak az útleveleinket nézték meg, de van ahol még azt sem! Egyszer kellett másfél órát várnunk a görög macedón-szerb határon, és megküzdenünk a kéregetőkkel, akik az út szélén ácsorogtak! Feltekert ablaknál kopogtatnak, de ha kicsit előrébb gurulsz az autóval békén hagynak!

Ezt leszámítva, minden simán ment, bár a hidakat még mindig építik Macedóniában, és a sok várakozás kicsit idegesítő!
Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy nyugodt szívvel válassza Sartit, mert gyönyörű hely! (találkoztunk olyanokkal ,akik már nyolcadjára voltak ott!!!)

Üdvözlet mindenkinek!

I LOVE SARTI

Herceg Erika

Kedves András!

Nagyon szépen köszönjük a hasznos információkat, amit igyekeztünk betartani így az úton semmi problémánk nem volt. Az információk nagyon pontosak voltak.

Talán annyi eltérés volt, hogy a Macedón autópálya díjak kisebbek voltak, a következők:
20 km 50 dínár
65 km 60 dínár
100 km 50 dínár

Így a beváltott dínárból visszafelé még egy kis édességre is maradt, amit a határhoz legközelebbi shell benzinkútnál vásároltunk el. Dínárt is itt érdemes váltani, ugyanis a határon át akartak vágni, de nem hagytuk magunkat.

Szintén ennél a shel kútnál Macedóniában tankoltunk, mivel itt a benzin jóval 300 Ft alatt jött ki, szemben a szerbiai 370 Ft-al.
Az üzemanyaggal semmi gond nem volt, a VW Golf remekül ment vele!

Egyébként július 14-től 23-ig voltunk Paráliában, de az utazási információk erre is nagyban segítettek.

A szerb autópálya szakaszokat euróban volt érdemes fizetni.

Mégegyszer köszönjük a hasznos információkat, kérem a tapasztalatainkat oszd meg másokkal is.

Üdvözlettel
Szőke János

Bár März Andrásnak nem Sarti volt a végcél, Szalonikiig egy eddig nem nagyon publikált útvonalat választott! Bizton állíthatjuk, sokat segített, hogy kipróbálta, leírta és elküldte tapasztalatait!
Az utazók nevében is köszönjük András! :o)
........................................................................

Először is mi az itt megszokottaktól eltérően Szerbián és Bulgárián keresztül közelítettünk! Ennek egyik oka volt a macedon közegek 10-20 eurózásáról terjengő információk, valamint, hogy apuék mivel éjszaka nem szeretnek vezetni, elindultak előző nap és megaludtak 1 éjszakát Bulgáriában, legalább megnézik a Rilai kolostort is!

Megbeszéltük, ha kiérnek akkor felhív és beszámol az ott tapasztlatakról és az alapján döntünk, hogy merre megyünk! Este hívott is, és elmondta, hogy az utak Bulgáriában kifogástalan minőségűek, a határokon pillanatok alatt átjutottak. Így mi is Bulgária mellett döntöttünk és nem bántuk meg.

Este 9-kor indultunk, Röszkénél nem volt várakozás, kb. 3 perc alatt a túloldalon voltunk. A szerbeknél sem volt semmi gond, betartottunk minden sebességkorlátozást, a Duna hidat Újvidéknél renoválják, végig 40-es korlátozás van rajta, de rendőrök itt nem voltak. Dinárt váltani nem kell, én is megerősíthetem, hogy lehet euróval is fizetni, ki is van írva az ár euróban is, és eurót is adnak vissza! Viszont centet nem fogadnak el! Lehet kártyával is fizetni, az EuroCard/MasterCard, VISA és Maestro logókat láttam kitéve, én mondjuk nem próbáltam, de biztosan működik!

Tankolni az OMV kutaknál szintén lehet a fent említett kártyákkal, bár aki ezen az útvonalon megy, és benzines autója van, és Szegedtől el tud menni egy tankkal Szófiáig annak nem javaslom a szerbiai tankolást! A szerbeknél a benzin literje jelenleg 109 dinár, ez 330 forintos literenkénti árnak felel meg. Bulgáriában a 95-ös litere 2.27 leva, ez 269 forintos árnak felel meg. Azért nem mindegy!

Az útdíjak Szerbiában: Újvidék előtt 5 euró, Belgrád előtt 5 euró, Belgrád után kártyahúzás, Nisnél 13 euró. Nis után van még egy kis autópálya, meg egy fizetőkapu féleség, de ezen csak át kell hajtani! Ezután az út egy rövid szakaszon fel van marva, 40-es korlátozással.

Ezután az út a bolgár határig teljesen rendben van, az alagutas szakaszon is kiváló az aszfalt, az alagutak ki vannak szélesítve és tele vannak rakva fényvisszaverő prizmákkal.

A határ előtti pár kilométeren 2X2 sáv van, ezután szerb ellenőrzés, ami az útlevélbe bélyegzésből áll, majd bolgár ellenőrzés útlevélbe pillantással. Bulgária ugye EU tag, van EU sáv, és arra használják amire való, nem úgy mint nálunk Röszkén. Fertőtlenítés Bulgáriában megszünt, az útlevél ellenőrzés után még van egy ellenőrző pont, itt kell leróni a bolgár útdíjat, ami 5 euró 7 napra. Számlát adnak, meg egy matricát is, amit ki kell ragasztani! Visszafelé ugyanezt el kell játszani!

A határ után először kétsávos út van ami teljesen jó minőségű, utána 2X2 sáv egészen Szófiáig szintén kiváló minőségben! A max. tempó 90 km/h, de vannak 60-as táblák melyeket érdemes komolyan venni, az egyiknél trafiztak, mi betartottuk, nem volt gond.

Szófiába beérve ahogy már Szekeres Stewie is leírta elhaladunk egy METRO áruház mellett, majd lápmás kereszteződés, ahol nekünk a Kulata irány kell (jobbra fordulunk).

Ezután az út kétsávos, van benne egy-két hepehupa, de tengelytörő gödrök nincsenek! Jobbra egy cigánytelep, balra a Ljulin lakótelep.

Nemsokára egy lámpás kereszeződésnél megint jobbra kell fordulni, itt is a Kulata táblát kell nézni, ez az út macskaköves, gödrök nincsenek, hepehupák vannak, de nem gáz.

A szófiai szakaszon vannak OMV, Shell, és Lukoil kutak, a baj az, hogy mindegyik bal oldalon, én a záróvonal és a tiltó táblák miatt nem reszkíroztam. Ezen a szakaszon végig 40-es korlátozás van.

Szófiát elhagyva Dragichevo településnél van egy Shell kút a jobb oldalon én itt tankoltam. Az ár 2.27 leva, bankátyával fizettem, 1 leva 113 forintra jött ki. A szegedi rátankolással simán el tudtam jönni idáig 1 tankkal, még maradt is jócskán! A shopban ugyanazt lehet kapni mint itthon, ugyanazon áron.

Továbbhaladva pár kilométer múlva le kell térni jobbra, elhaladunk az eddigi utunk alatt (tábla jelzi: Kulata, Dupnitsa), és egy kiváló minőségű 2X2 sávos autóúton folytatjuk tovább úgy 35 kilométeren keresztül. Ezen a szakaszon 90-el lehet menni. Ezután az út kétsávos, de végig a határig kiváló minőségű.

Bolgár-Görög határ kb. 1 perc összesen, előttem volt 4 török, amikor megláttak bennünket a bolgárok kinyitottak még egy sávot és előre intettek. A határt elhagyva Görögországban először 2X2 sávos majd normál 2 sávos úton haladunk, lesz egy elágazás, egyenesen Drama, balra Serres, jobbra Thessaloniki. Nekünk jobbra kell fordulni (aki Asprovaltára megy annak Serres felé balra, ki is van táblázva).

Ezután van még egy 2X2 sávos szakasz is. Fizetni az útért Szalonikiig nem kell! Látszik, hogy nagyon építkeznek a görögök, jövőre szerintem a határtól majdnem végig 2X2 sávon lehet menni Szalonikiig. Szalonikinél az Athén irányt kell követni, Paraliáig egyszer kell fizetni 2 eurót!


Konklúzió:

Én nem akarok rábeszélni senkit erre az útra, nem is ezért írtam le a fentieket! Tudom, hogy erre az út kb. 70 kilométerrel több (meg kb. 2 órával), de nekem a nyugalmam megért ennyit.

Asprovaltára és Thassosra erre egyértelműen rövidebb is. Sarti felé is meggondolandó.

Beszélgettem odalent emberekkel, akik egytől-egyig Macedonián keresztül jöttek. Volt akinek nem volt semmi gondja, de többen voltak akiket ,,meghámoztak" 10-20 euróval, ráadásul ott vannak a koldusok is. Volt aki 1 órát állt a határon egyedüli autóként, mert nem volt kedvük a kedves rendőröknek dolgozni!

Ezzel szemben a bolgároknál útközben vannak nagyon kellemes kis helyek ahol nagyon finomakat lehet reggelizni piti pénzekért, bárhol bátran meg lehet állni pihizni, mindenhol nagyon rendesek voltak velünk.

Összességében úgy látom, hogy jót tett ennek az országnak az EU csatlakozás, látszik, hogy komolyan veszik, azoknak a dolgoknak, melyeket 2001 és 2005 között a fórumokon leírtak (szar utak, bunkó rendőrök, ok nélküli büntetések), nyomát sem lehet látni! Rendőrök vannak, de csak gyorshajtás esetén állítanak meg, a szembejövők villognak, ha valahol trafi van.

Kis gyermekkel, idősebekkel vagy ha elfáradtál, iktass be egy kis pihenőt! Horváth Győző küldte az alábbi levelet!

Odafele Macedóniába pihentünk le, a Szerb határ után az autópálya mellett a határtól kb. 18 km-re (Bp.-től kb.800 km.) a MILANO MOTEL -ben.Nagy transzparens jelzi és egy benzinkúttal közös. Tök jó hely. Szállás reggelivel 4 főre (kicsit zsúfolt, de tiszta 4 ágyas szobában) 62 Euro június 16-án.

Visszafele szállás Sartitól kb.650 km-re (terelés miatt kitérőnk volt) Makrovecben az autópálya bal oldalán (jobbra jelzésnél le és át a túluldalra). Két ágyas normális szoba gyenge reggelivel 30 Euró.

Tankoltunk Macedóniában kártyával a MACPETROL-nál. Semmi gond és 290Ft/liter volt a dízel (76 Dínár/liter). Ez 2008.július 01-én volt.
Jó utat mindenkinek.

Szeretnéd hamar letudni az utazást Sarti felé?
Neked szól Török László előrejelzése!

A német iskolaszüneti- valamint szabadságolási napok alapján a következő vendégmunkás "dugó" várható a balkáni határokon:

Június
20 (péntek) - erősebb forgalom a határokon
21 - fő inváziós nap
22 - fő inváziós nap
23 - mérsékelt forgalom a határokon

27 (péntek) - erősebb forgalom a határokon
28 - fő inváziós nap
29 - fő inváziós nap
30 - mérsékelt forgalom a határokon

Július
11 (péntek) - erősebb forgalom a határokon
12 - fő inváziós nap
13 - fő inváziós nap
14 - mérsékelt forgalom a határokon

18 (péntek) - erősebb forgalom a határokon
19 - fő inváziós nap
20 - fő inváziós nap
21 - mérsékelt forgalom a határokon

25 (péntek) - erősebb forgalom a határokon
26 - fő inváziós nap
27 - mérsékelt forgalom a határokon

Augusztus
1 (péntek) - erősebb forgalom a határokon
2 - fő inváziós nap
3 - fő inváziós nap
4 - mérsékelt forgalom a határokon


* a július 12-13-ei, illetve a következő 19, 20-ai hétvégék lesznek a legnagyobb forgalmú időszakok, mivel mindkét időszakban 5 tartományban kezdődik az iskolai szünet. Ezeket az időszakokat mindenféleképpen el kellene kerülni.
* - a német iskolaszünetek idején, mivel szinte minden hétvégén nagymértékű határforgalom növekedés valószínűsíthető, utazásra a keddi, szerdai és a csütörtöki napok ajánlhatók.

Aki szeretné grafikus környezetben is nézegetni a vendégmunkások vonulásának időpontjait, az kattintson ide.

Az utazási szezon indulásával előkerült egy többeket érintő probléma.

Azok számára akik gyerekekkel vagy idősebbekkel utaznak, elkerülhetetlen az út megszakítása, megállás és alvás.

Nem sokan vannak így, de számukra nagy segítség lehet egy olyan szállás-lista ahol biztonságban érezhetik magukat és tudhatják mire számíthatnak.

Mi augusztusban tervezzük az indulást, a júniusi és júliusi utazóknak addig nem tudunk segíteni!

A közeljövőben indulsz Sarti felé?

Felírnád azokat a helyeket a macedón- görög határ közelében, ahol láthatóan külföldiek is nagyobb számban megszállnak és megírnád tapasztalataidat a kapcsolat@sartisarti.com címre?!

Minden hasznos információt, forrás megjelölésével fogunk közölni!

A rászorulók nevében is köszönöm a segítséged!

Jól jött ez a hosszú hétvége! Elkészült egy részletes szerbiai és macedóniai benzinkút és fizetőkapu táblázat!

Van egy "Görögországból jövet" változat is, mert több helyen pár kilométerrel "eltolva" találhatók benzinkutak.

Lassan itt az utazási szezon, érdemes időben összekészíteni a nem várt betegségek kezelésére szánt "orvosságos dobozt". Bár vitathatatlanul hasznos gyógyszereket lehet kapni a boltokban, mi hagyományos "csodaszereket" is viszünk az útra.

Nézzük sorjában!

Ezüst kolloid - univerzális fertőtlenítő, baktériumölő
Grapefruit mag kivonat - szinte ugyan az, de mégis más (csak hígítva!)
Echinacia csepp - immun erősítő, főleg megfázáskor gyors segítség
Ecet - természetes fertőtlenítő, gombaölő (használat előtt fürdőkádat, vécéülőkét áttörölni)

Körömvirág krém - univerzális gyulladáscsökkentő
Kamilla tea - általános szer külsőleg és belsőleg
Levendula olaj - napégésre, égésre bedörzsölni
Béta carotin - bőr és szemvédő

Carmol csepp - belsőleg rosszullétre/ gyomor problémára/ szédülés-fejfájás, külsőleg bedörzsölésre
Svéd csepp - ugyanaz, plusz sebfertőtlenítés, ...

Calcium - allergiás rohamok esetén, csípéseknél életmentő lehet, általános rosszullét esetén
Gastrosol - emésztési problémákra, gyomorégésre, refluxra

Széntabletta - no comment
C-vitamin - no comment
Méz - no comment

Pálinka (valódi!) - bélfertőtlenítésre, emésztésre, honvágyra :o)

Ha kedvet kaptál egy kis előkészülethez, kérd el a "Mit vigyél az útra" listánkat (a jobb oldali oszlopban az időjárás jelző alatt megtalálod), mi ez alapján szoktunk pakolni. Ha még nincs meg Neked, töltsd le nyugodtan!

Valami kimaradt? Írd meg bátran!

Reggel 7:30-kor nyit a pék. Hozzá igazítottuk az indulást.
Beleszerettem a spenótos és krumplis "süteményeibe".

Thessaloniki előtt tankolunk, a határig semmi érdekes.

A görögök a szokásos udvariassággal búcsút intenek, a macedónok pecsételnek, megkérdik merre megyünk, majd utunkra engednek. Számoljuk a macedón útdíjra félretett pénzünket, pont nem lesz elég.

Semmi vész, határ után ott a bank. Egyetlen bibi, hogy a kisasszony nem akar fémpénzt váltani nekünk! Arra bíztat, fizessünk a kapuknál euróval, de ezt már ismerjük (nem kérjük). Miután tágítunk, megkapjuk a dinárokat! Te se hagyd magad, állj ellen a bankosoknak! :o)

Macedóniában semmi... Tényleg.

Érkezés a macedón-szerb határra. Előttünk két német kocsira rászáll 5-5 kék ruhás vámos. Hm...
Mi is sorra kerülünk, kérik a papírokat, pecsét, vámvizsgálat: várunk türelmesen. Észrevesz az egyik kék, és integet: menjünk csak nyugodtan!
Lassan elhaladunk, nem látok germán vonalakat a vizsgált autó vezetőjén, inkább helyi csempésznek néz ki. OK, semmi vész, vaklárma! :o)

Rátapadunk pár helyi autósra, futnak a kilóméterek. Egy hét telt el Koszovó elismerése óta, nem veszünk észre semmit. A szerb határ előtt tankolunk egy nagyot, aztán irány a "hivatal". Olyan gyorsan jutunk át, mint amikor jöttünk.

A magyar határon kinyitják az autót, megkérdik hol voltunk, cigaretta és alkohol után érdeklődnek. Elég egyértelmű honnan érkeztünk, bakancsok, görög feliratú műanyag zacskó, benne a pék termékeivel. Egyeztetjük milyen az idő lent, még egy bekukkantás a másik ajtón, mehetünk!

Összefoglalva az utat: Sarti - Budapest 12 óra, Koszovó szelleme lehet hogy él, mi nem találkoztunk Vele! (kop-kop-kop)

A mai nap reggelét bevásárlással kezdtük és egy kellemes meglepetésben volt részünk! A boltból kijövet találkoztunk egy itt lakó házaspárral, akik jó két hónapja befogadták Frekit! Nagy kő esett le a szívünkről, örültünk nagyon. Ők persze nem Frekinek hívták, de a kutya ugyan az volt! :) A kutyus érezhetően tartott tőlünk egy kicsit, talán az új gazdái miatt volt bizalmatlan velünk. Megszagolta majd körbejárta az autónkat, aztán leült. Jó volt látni, hogy teljesült a kívánsága, végre tartozott valahová!

Váltottunk még pár szót a családdal, aztán elbúcsúztunk.
Nem tudhattuk, hogy akkor látjuk Frekit utoljára...

Másnap elmentünk a focipálya felé (itt laktak az új gazdik). A tengerparton sétált a házaspár, Frekit keresték. Nem voltak idegesek a dolog miatt, mi egy kicsit jobban aggódtunk. Sajnos nem volt időnk beszállni a kutatásba, mert hivatalosak voltunk a tegnapi halászat eredményének elfogyasztására. Minden esetre majd kirakjuk az oldalra Freki fényképét, és ha valaki találkozna Vele, kérjük jelezze nekünk!

Elmentünk a halász csapathoz, szép fogásuk volt! Nekünk ismeretlen csíkos halból, egy egész fura "csupafej" halból fogtak sokat, akadt a hálóba egy szép nagy tintahal és egy barracuda is! Ez utóbbi úgy 60cm-es lehetett, a srácok elmondása szerint nem valami nagy példány!

Beszálltunk a pikkelyezésbe, bontásba, majd a munka végeztével elvitték a halak egy részét a már előkészített parázsra megsütni. A munka végeztével behívtak minket egy kis beszélgetésre. A háziasszony babból készített a magyarhoz nagyon hasonlító levest, illetve a hal mellé tervezett spenótból és rizsből álló köretet főzte. A sült halhoz olíva olajat kevert össze citromlével, ez nekem új volt! Belekóstoltam, nem volt rossz!

Meg kellett néznem pár görög műsort, elég jól tűrtem: délutáni beszélgetős hülyeségek, homosexuális love story sírással, kábítószeres gyerek szülei keresik a bűnöst a családban. A gazda ki volt akadva az egészen, nem nyugtatta meg, hogy nálunk nagy vonalakban ugyan ez megy. Nem tudom a világ melyik pontján találják ki ezt a műfajt, de szépen terjed az biztos.

Hogy is tartja a mondás? A szegény embernek nagy TV-je, a gazdagnak meg nagy könyvtára van! A TV sokat tehetne, hogy ez a mondás ne így legyen!

Szó esett az EU-csatlakozásról is, nem voltak vele maradéktalanul elégedettek! Görög vendéglátóink szerint a nagytőke uralja a piacot, nehéz az élet stb-stb. (Nem írom tovább, azt hiszem Te is tudnád folytatni: dettó ami itthon van.)

Közben elkészült a hal és a köret is! Igazán jól sikerült minden! Nekem a bablevesbe öntött citromlé okozott meglepetést, ki is próbáltam azonnal! Olyan érzésem volt, mint amikor otthon a halászlébe először került egy evőkanál vörösbor: meglepő, nem megszokott íz! Azért majd Te is próbáld ki: egy tányér bablevesbe egy evőkanál citromlé!

Délután eleredt az eső, rég láttam ilyet: barna, saras lett tőle minden. Állítólag az afrikai sivatagi homoktól van... Lefotóztam az autónk ablakát, elég fura látvány! (hamarosan lesz egy "fotók" menüpont is)

Az eső után a csapat elkezdett csigát keresni. Állítólag levesbe gyűjtötték, de ebben nem vagyok biztos. Mi minden esetre nem jeleskedtünk az állatok szedegetésében. Helyette találtunk egy igazi görög-teknőst! Pár fotó után odébb álltunk, mert nem akartuk hogy ezt a jószág is a fazékban végezze!


Elég jó nap volt a mai! Holnap indulunk haza!
Most pakolás, majd alvás!

Vajon Koszovó szelleme létezik már? Holnap estére kiderül!

Vallási ünnep van Sartin, a boltok nem nyitottak ki.

Szép az idő, irány a part!
Vár rám egy méltatlanul elhanyagolt könyv, illene kiolvasnom!

Kiülök, nézem az Athos hegyet, a felette úszó duzzadt, húsos felhőket, kinyitom az olvasnivalót és belemerülök a részletekbe. Kicsit később előhúzok egy pirosas-zöld almát (matricája szerint tiroli, ki hallott még ilyet?).

Délelőtt 10 óra lehet, hátam mögött egy autó ajtaja csapódik. Horgászok jönnek, kipakolnak. Csaliznak, bedobják, várnak. Szóba elegyedek velük, szerintük semmi sem lesz, nincs hal. ...és valóban: pár óra alatt, 8 bottal egyetlen moccantás nélkül távoznak. A búcsúzás olyan Terminátoros: még visszajövünk!

A srácok nem adják fel, motorcsónakkal és hálóval térnek vissza. Ketten vannak, hiányzik két kéz a motoros jármű leemeléséhez, beszállok segíteni. Kivisszük a partra, a fiúk bepakolnak, majd megkérnek egy apróságra: fogjam a háló végét, amíg Ők kivetik a csónakból a halász szerszámot. A dolog nem tűnt bonyolult feladatnak, bevállaltam!

A legalább 100m-es cucc bedobása alatt szépen araszoltam a tenger felé. Végül aztán bokáig álltam a vízben! Nem volt mese: cipő és zokni le, nadrág felhajt és várok. Úgy öt perc után már kezdtem bánni a dolgot! Elég hülye látvány lehettem! Mozognom kellett, úgy ki lehetett bírni. Végre a halászok visszaérkeztek, mosolyogtak rám és meghívtak egy forró kávéra. Személy szerint teázom, azért most elfogadtam!

Görög kávét kaptam, soha nem ittam még ilyet. Hallottam már erről az italról, talán a törökök is hasonlóan készítik. Az elkészítése (ha jól figyeltem meg): a kakaó finomságúra őrölt kávét és cukrot felöntik meleg vízzel és felrakják főzni. Amint elkezd habosodni, kicsit leveszik a tűzről, majd visszarakják főni. Ezt a leveszem / felteszem dolgot kétszer megismétlik majd kiöntik és az ital fogyasztásra kész!

Érdekes, jellegzetes íze és színe van! A zaccot persze nem kell a pohár aljáról elfogyasztani! :o) Amennyiben szereted a kávét, próbáld ki nyugodtan, egy kísérletet megér! (Én gyenge változatot kértem: egy teáskanál kávé mellé egy kis cukrot kaptam, és eléggé felhígították a kedvemért.)

A felmelegedést elősegítendő, megkínáltak egy pohár átlátszó alkohollal. Udvariasan kérdésemre (Ez Ouzo?) egyértelmű válasz érkezett: Ouzo-t csak a hülye turisták isznak, ez Tzippuro (vagy Sippuro?)! Elég gyorsan magamra ismertem és megígértem vendéglátóimnak, soha többé nem veszek Ouzo-t! :)

Búcsúzáskor meghívtak a háló esti kiszedésére (23 óra körül tervezték), de udvariasan elhárítottam a dolgot! Inkább majd holnap délelőtt nézem meg a fogást (ha egyáltalán lesz valami)!

Nem volt rossz ez a nap, csupán a könyvem olvasásával alig haladtam előre.

Még az indulásunk előtt kaptam egy kedves levelet Mártitól, hogy a Narancsparton Szent István arcképe is megtalálható. Küldött róla képeket, ezért saját szememmel szerettem volna látni!

Voltam már Narancsparton párszor, de Szent István domborművén csak átugrottam (magyarán: nem esett le a tantusz mit látok)!

Narancspartra Thessaloniki irányába kell elindulni, tehát úgy, mint amikor elindulsz haza. Sacc 7-8 kilométer múlva jobbra az egyik fenyőfán látsz majd egy Sassos Motorkölcsönző táblát, na ott fordulj le jobbra (balra most egy lakókocsi van és azt hiszem zárt terület)!

Murvás út vezet a partig, hosszú levelű fenyőkkel takarva a tengert. Közelebb érve kis foltokban már látszik a tenger gyönyörű kékes-zöld színe.

Ha még soha sem jártál itt, az erdősáv tenger felöli részének szélén valószínűleg habzsolni fogja a szemed a látottakat! Aki gyengébb szépérzékkel rendelkezik, annak is elég lenyűgöző!

Kis kitérő: Narancsparthoz hasonló helyeket többet is találhatsz Sarti pár kilométeres körzetében. Érdemes körbenézni, hihetetlen élmény az érintetlen partokon, sziklákon sétálni. Csodálatos helyek a szabadság hangulatával!

Jelenleg Narancspart elhagyatott, itt-ott tavalyi sátormaradványok, turista székek hevernek. Van hangulata a dolognak, egyben jól látszik mit kap a természettől és mit hagy maga után az ember.

A sziklába faragott szobrok közül a keményebb anyagból való "fehérek" tűnnek fel először. Sellő, egy Nap, egy akt és egy madár. Közelebb érve persze megtudod melyik alak kit ábrázol!

A fehér sziklákkal szemben egy delfin látszik és mögötte a "mi" Szent Istvánunk!

Világossá válik, hogy Mártinak igaza van és az is, miért siklottam át rajta! A faragáshoz kiválasztott szikla puhább, inkább murvás fajta. Könnyebb vele dolgozni, de az idő hamarabb végez vele! A dombormű fölé írt "Szent István" már alig látszik, egy külföldi számára kivehetetlen.

Felmászunk a partra, beülünk az autóba, irány Sarti.

Kiülünk hallgatni a tengert, közben a Nap egyre melegebben süt. Pólóban, napszemüvegben olvasok. Estére az arcom piros, a nyakam leégett.

Korán kelünk. Gyönyörű az idő!
Ha nem lenne a hőmérséklet 10 fok körüli, azt hinném nyár van!

Hajt bennünket a gyermeki kíváncsiság, rohanunk a központba!
Jó nézni, amit nyáron nem látni! Az utcácskák még éppen nem kihaltak, ahol mozgás van, ott a boltokat mossák, csinosítják. Van aki már kirakta a portékáját, de azt hiszem nem eladásra mennek, csak kevés a hely odabenn.

Láthatóan ébredezik a falu, rajtunk kívül találkozunk egy idősebb német és egy szegedi házaspárral. Elviselhető a turisták és helyi lakosok aránya! :)

Elég a nézegetődésből, irány a pékség, amiből több is van. Mi az internetkávézó mellettit szeretjük. Jó fej a srác, próbál bennünket tanítani görögül. A nyári sütikből egy darab sincs, helyette a sokkal egészségesebb spenótos és olívás ennivalókat kínálja. Veszünk a számunkra újdonságokból egy-egy darabot, meg a klasszikus péksüteményekből párat. Még meleg mind, fantasztikus az illatuk!

Kifelé menet még pár szót váltunk a pickup-okról: a Mitsubitshi, Nissan, vagy a Toyota a király? Természetesen a Nissan, ebben egyetértünk! :)

Nevetünk egy jót az egészen és fordulunk is ki a boltból. Illetve csak fordulnánk, mert egy lépéssel az ajtó után - nem hiszed el- , de bevertem a fejem egy kosárba! Egy idős nénike eresztette le az elsőről, hogy rakjanak bele kenyeret! Szólok a fiúnak, már hozza is veknit, a "lift" indul felfelé, integetünk búcsúzóul.

A harapnivalókkal a kezünkben az Ovelix felé kanyarodunk! A pék és a gyorsmenüiről híres intézmény nincs messze, békésen sétálunk egyet. A boltban teljes csend, az asztalon egy horgászorsó, a pult előtt egymásba rakott műanyagszékek, a bolt zárva. Az egész utcában csend. Nem lehet ráismerni ezekre a "pénzgyárakra".

Visszafordulunk, irány az élelmiszerbolt! Kivel találkozunk megállás után?
Sassossal! Éppen rakja rendbe a motorjait. Az üdvözlő kézfogás után váltunk pár szót. Megbeszéljük, hogy jön a szezon, nem sokáig lesz itt nyugalom! :) Nem zavarunk, elbúcsúzunk!

Ettünk, körülnéztünk, most már irány a tengerpart! Meglepően szép a környék! A dimbes-dombos vidéken nyáron soha nem látott lila, kék, sárga virágok nyílnak, a homokban itt-ott kagylók (ezek se gyakoriak szezonban).

A tenger kicsit hideg, most inkább kihagyjuk. Kirakjuk a székeinket és napfürdőzünk egyet. Egyre melegebb van, a kabátok is lekerülnek, végül egy szál pólóban olvasgatunk, beszélgetünk. A parton senki sincs, csak a tenger morajlását hallani!

Megkockáztatok egy bakancslevételt, a homok meleg, besétálok a vízbe... Erős a kontraszt! Inkább járok egyet a parton, szedegetem a tenger által kivetett dolgokat. Találok pár érdekes alakú fadarabot, elrakom későbbre (jó lesz fotózni otthon)!

Egész délután kinn vagyunk, - nem tudom mitől - estére elfáradunk. Talán a tiszta levegő teszi?

Holnap túrázunk egyet a környéken, és megpróbáljuk felkutatni Frekit! Ezzel a nagyon okos kóbor kutyával még régebben találkoztunk. Jó egy hétig volt velünk, igazán a szívünkbe zártuk. Házigazdáink látták párszor a télen, talán van esélyünk a megtalálására!